Bevezető: 27 éves vagyok, férfi, Budapesten élek és mindig is sokat sportoltam.
Most
hogy belegondolok egész messzire nyúlik vissza a történet. Valahová
2005 környékére, Csepelre. Természetesen a szalagszakadásomért van kit
okolnom hisz én nem lehetek hibás :) Ronaldinho! Hogy ne legyen a
történet a végtelenségig unalmas, röviden: egy bizonyos csel ami az ő
repertoárjában szerepel, nekem megtetszett. Betanultam. Később ezt
több-kevesebb sikerrel sokszor alkalmaztam is de a lényeg, hogy ennél a
cselnél a térdedet forgatod hirtelen. Talán nem is kell tovább
magyaráznom.
Nyilván sok minden más is közrejátszik a térdszalagszakadásomban de én
ennek tudom be főleg.
2009 szept. 23: Egy
kispályás-műfüves focibajnokságon volt épp meccsünk, Budán. Sosem
viszem ki az öregemet a meccsekre nézőnek de mivel ez pont a
szülinapjára esik ezért kivételt tettem, plusz pont az MTV ellen
fociztunk ami történetesen az ő munkahelye. Nos itt egy szerencsétlen
mozdulat közben az ellenféllel valahogy összeakadt a lábunk és nekem
kifordult a térdem, majd vissza is ugrott a helyére. Pánik, pánik,
pánik! Mentő majd irány a közeli, szuper János kórház. Kaptam a mentőben
egy lábstabilizáló felfújható valamit. Nagyon jó kis cucc volt. Sziréna
nélkül bevittek. Gondoltam akkor nem lehet olyan vészes de fájt.
Mozgatni nem bírtam. A baleseti ügyelet "fantasztikus" emlékeket adott
nekem de ez egy
másik történet. Megvizsgáltak kézzel...
majd
hazaküldtek, hogy borogassam és szedjek Proenzi-t. Ezzel el is voltam a
következő 366 napban. Ugyan 3-5 hónapot kihagytam a fociból de egy idő
után nem fájt és pl. autót tudtam vezetni már viszonylag hamar. Mikor
ismét játszottam arra az egyre ügyeltem, hogy puha talajon játsszak csak
tehát műfüvön vagy füvön. Nem gyanakodtam semmi különösre és nem is
jártam utána a dolognak, itt követtem el az egyik nagy hibát.
2010 szept. 24:
Egy év és egy nap telt el. Ismét egy focibajnokságon vettem részt de
ezzel párhuzamosan még másik kettőben is (ez heti 3 "tét"-meccset
jelentett ami talán már sok volt). Ráléptem a labdára és a térdem ismét
kifordult majd a helyére ugrott. Akkor már tudtam, hogy ezúttal nem
úszom meg és bármi is lesz utána
kell menjek majd a dolognak pontosabban. Ezúttal nem kértem az SZTK-ból
hisz tudtam ott csak kézrátétellel gyógyítanak. Egy barátom átesett már
ilyen LCA szakadáson és műtéten így felkerestem és elmentem az
orvosához. Ő is csak tapogatózott azonban megbízhatóbb volt sokkal és ő
már megemlítette a szalagszakadás lehetőségét is, sőt erős gyanúja volt.
De sajnos ő már ekkor nem műtött így a Baleseti kórházba irányított a
Fiúmemi útra. Dr. Szontágh Gáspárhoz. Ő is kitapogatta az LCA szakadást
azonban elküldött egy MR vizsgálatra is. Maradjunk annyiban, hogy nem
bíztam meg ebben az orvosban(Dr. Szontagh) ezért tovább keresgéltem.
Mindenesetre pár nappal a második baleset után már jól tudtam
bicegni...sajnos.
2010 október 4:
Az állatok világnapja. És történetesen az én szülinapom is. Ünnepeljük
hát
meg. Igyunk sokat és üljünk le önkívületi állapotban egy olyan székre
ami nincs is ott majd a valószínűleg részlegesen szakadt térdszalagunkat
intézzük el teljesen szakadtra. Nem is olyan nehéz :)
Majd
az MR kimutatta a szakadást egyértelműen. (az MR rendelésen az orvost
Dr. Esztergályosnak hívták, jót mosolyogtam rajta hisz ekkor már tudtam
hogy faragni kell a lábamon majd...)
2011:
az egész év keresgéléssel telt. Szóba jött Dr. Béres, Dr. Knoll, Dr.
Berkes és Prof. Hangody is. Utóbbit szerettem volna nagyon a jó híre
miatt de nem sikerült bejutni hozzá, oda már kellett volna több
protekció/pénz. Végül Dr. Berkes István mellett maradtunk. Itt jegyezném
meg, hogy egy haverommal egy időben sérültünk meg körülbelül és együtt
akartunk neki"vágni". Ami miatt nálam nyert Dr. Berkes az az, hogy
nem kért zsebbe pénzt és a műtét és egyéb költségek nagy részét
lehetett egészségpénztárral fizetni!
2012 Január 13.:
(péntek 13!) Rávettük magunkat a műtétre. Tatára kellett menjünk a
Kastélypark Klinikára. Péntek reggel mentünk oda fél 8-ra. Délben már
mindketten túl voltunk a műtéten. Egy modern szobában voltunk, mindenünk
megvolt, kilátásunk a tatai várra :)
Mondhatni 10 pontos volt az itteni kiszolgálás. Minden csettintésünkre jöttek a nővérek, semmiféle kellemetlen emlékünk nincs ami a szolgáltatásokat illeti. Reggel aláírtuk a papírokat majd beszéltünk több orvossal is, ismertették nekünk a napirendet, mindent! Választhattunk mi is a gerinci érzéstelenítés és az altatás között de utóbbi íntubalással kezdődött volna így ezt kihagytuk inkább. Kaptunk egy-egy nyugtatót(tablettát) még farmergatyában majd lassan átöltöztünk a zöld köpenybe, alsónadrág maradhatott. Ó igen egy apróság, mi leborotváltuk a lábunkat előző nap hisz ezt megtették volna nekünk amúgy is. Azonban az intézetben azt mondták ez nem olyan jó ötlet, mert ők más borotvát használnak ami nem okoz mikrosérüléseket, tehát kár volt buzgálkodni. Mindegy nem lett baj belőle, szerencsére. 9:30 fele mentünk a műtőbe 20-30 perc eltéréssel. Ekkor már hatott a nyugtató, lelassult a szívverésem picit, ezt éreztem, olyasmi mint mikor már félálomban vagy. A gerincszuri előtt elmondták mikor fognak szúrni, nem mutogatták az óriás tűt az arcomba, megnyugtattak, nagyon rendesek voltak! Nem igazán fájdalomnak írnám le az érzést inkább valami szokatlan nagyon kellemetlen, erős nyomás. Pár percen belül elkezdett zsibbadni a lábujjam majd minden egészen kb. a köldökömig. Nem így képzeltem el. Azt hittem nem érzem majd a testem innentől lefele de ez nem igaz. Érzem, méghozzá azt érzem, hogy zsibbad. Kaptam infúziót is, én éppen a kézfejembe és ezúttal egy folyékony bódítót is. A műtét kb. 50 perc volt közben végig a kezemen volt a vérnyomásmérő. Sokan voltak a teremben, kb. 6-8an is néha, jöttek-mentek. Kába voltam de tudom, hogy volt köztük medikus is tehát rajtam tanulhatta meg a trükköket szemmel. A hasam környékén van egy függöny ami eltakarja az eljárást (nem mintha kíváncsi lettem volna rá) de volt amikor láttam, hogy megemelik a lábam teljesen kinyújtva fel az égig, ott az agyam nem értette mi történik hisz ő utoljára fekve hagyta a lábam és most sem akarja épp mozgatni, fura érzés. Egyre ürült a szoba, levették rólam a pulzusmérőt, tudtam, hogy vége van mindjárt, már csak bevarrták a lukakat. Merthogy 4db lesz összesen ennél a "double boundle" eljárásnál: 2 egészen picit azt varrni sem kell, ott megy be tán valami műszer vagy segítőeszköz, egy 4-5cm-es luk és egy kb. 1 cm-es. Utóbbiakat bevarrják illetve egy cső lóg ki 24 óráig még majd az egyikből. A műtét után nemsokkal már a szobában jöttek az orvosok, ápolók félóránként-óránként ellenőrizni minket. Ez megnyugtató volt. Semmiféle gyógytorna vagy lábhajlítás nem volt még 24 óráig! Pihentetni kellett, fejet tilos volt megemelni. Ezt be is tartottuk így semmiféle fejfájásunk nem volt később. Az éjszaka nehezen telt, pont annyira fájt a lábam, hogy nem bírtam aludni se olvasni se tévét nézni. Nem volt vészes a fájdalom de pont annyira volt erős, hogy este 10 fele kértünk egy-egy fenékbeszúrós koktélt. Ez valami gyenge kábítószer volt, jól hatott nagyon. Jó volt végre elaludni de sajnos csak hajnal fél 2-ig tartott a hatása. Onnantól ismét szenvedés. Reggel 6-ig amikor jött a lázmérés. Enyhe hőemelkedésünk volt csak. 8-kor vizit. És kihúzták a csövet a térdből, na ez talán az egész herce-hurca legrosszabb része. Ez fáj, bár pár másodpercig mindössze de kellemetlen szívóhatást(vákum) érzel a térded belsejéből. Konstatálták, hogy ugyan vizes a lábam eléggé de jól sikerült a műtét, minden rendben. Majd 10 óra fele jött a gyógytornász, megmutatta hogyan kell mankózni rendesen. És azokat feladatokat is amiket majd csinálnunk kell az első kontrollig. Lábemelés, lábfej körzés, lábfej előre-hátra hajlítás, fenék összeszorítás, combfeszítés és felkerül a térd-gép is. A szombat éjszaka is cudar volt. Továbbra is fájt de nem vészesen, aludni nem nagyon tudtam. Jött ismét a kérés egy fájdalomcsillapítóért, azonban már csak KÚP volt... maradjunk annyiban, hogy aznap este a inkább a konstans fájdalmat választottam :) Reggel ismét lázmérés majd 8-kor vizit. Ami az étkezést illeti, a műtét előtti éjszaka nem lehetett már enni sem inni! Illetve pénteken kaptunk hideg vacsorát először tehát a műtét után 6-8 órával. Innentől volt reggeli, ebéd, vacsora rendesen. Hogy mennyire volt egészséges abba nem mennék bele az is másik történet de bőven volt és finom legalább!(leves, pörkölt, hideg felvágottak, kalács, vaj, tea stb.) Vasárnap délelőtt 10-re jöttek értünk, én előre ültem, nem ment egyszerűen, cimborám pedig hátra, én kitámasztottam magam a mankóval, nem volt rossz elöl ülni egyáltalán.
Mondhatni 10 pontos volt az itteni kiszolgálás. Minden csettintésünkre jöttek a nővérek, semmiféle kellemetlen emlékünk nincs ami a szolgáltatásokat illeti. Reggel aláírtuk a papírokat majd beszéltünk több orvossal is, ismertették nekünk a napirendet, mindent! Választhattunk mi is a gerinci érzéstelenítés és az altatás között de utóbbi íntubalással kezdődött volna így ezt kihagytuk inkább. Kaptunk egy-egy nyugtatót(tablettát) még farmergatyában majd lassan átöltöztünk a zöld köpenybe, alsónadrág maradhatott. Ó igen egy apróság, mi leborotváltuk a lábunkat előző nap hisz ezt megtették volna nekünk amúgy is. Azonban az intézetben azt mondták ez nem olyan jó ötlet, mert ők más borotvát használnak ami nem okoz mikrosérüléseket, tehát kár volt buzgálkodni. Mindegy nem lett baj belőle, szerencsére. 9:30 fele mentünk a műtőbe 20-30 perc eltéréssel. Ekkor már hatott a nyugtató, lelassult a szívverésem picit, ezt éreztem, olyasmi mint mikor már félálomban vagy. A gerincszuri előtt elmondták mikor fognak szúrni, nem mutogatták az óriás tűt az arcomba, megnyugtattak, nagyon rendesek voltak! Nem igazán fájdalomnak írnám le az érzést inkább valami szokatlan nagyon kellemetlen, erős nyomás. Pár percen belül elkezdett zsibbadni a lábujjam majd minden egészen kb. a köldökömig. Nem így képzeltem el. Azt hittem nem érzem majd a testem innentől lefele de ez nem igaz. Érzem, méghozzá azt érzem, hogy zsibbad. Kaptam infúziót is, én éppen a kézfejembe és ezúttal egy folyékony bódítót is. A műtét kb. 50 perc volt közben végig a kezemen volt a vérnyomásmérő. Sokan voltak a teremben, kb. 6-8an is néha, jöttek-mentek. Kába voltam de tudom, hogy volt köztük medikus is tehát rajtam tanulhatta meg a trükköket szemmel. A hasam környékén van egy függöny ami eltakarja az eljárást (nem mintha kíváncsi lettem volna rá) de volt amikor láttam, hogy megemelik a lábam teljesen kinyújtva fel az égig, ott az agyam nem értette mi történik hisz ő utoljára fekve hagyta a lábam és most sem akarja épp mozgatni, fura érzés. Egyre ürült a szoba, levették rólam a pulzusmérőt, tudtam, hogy vége van mindjárt, már csak bevarrták a lukakat. Merthogy 4db lesz összesen ennél a "double boundle" eljárásnál: 2 egészen picit azt varrni sem kell, ott megy be tán valami műszer vagy segítőeszköz, egy 4-5cm-es luk és egy kb. 1 cm-es. Utóbbiakat bevarrják illetve egy cső lóg ki 24 óráig még majd az egyikből. A műtét után nemsokkal már a szobában jöttek az orvosok, ápolók félóránként-óránként ellenőrizni minket. Ez megnyugtató volt. Semmiféle gyógytorna vagy lábhajlítás nem volt még 24 óráig! Pihentetni kellett, fejet tilos volt megemelni. Ezt be is tartottuk így semmiféle fejfájásunk nem volt később. Az éjszaka nehezen telt, pont annyira fájt a lábam, hogy nem bírtam aludni se olvasni se tévét nézni. Nem volt vészes a fájdalom de pont annyira volt erős, hogy este 10 fele kértünk egy-egy fenékbeszúrós koktélt. Ez valami gyenge kábítószer volt, jól hatott nagyon. Jó volt végre elaludni de sajnos csak hajnal fél 2-ig tartott a hatása. Onnantól ismét szenvedés. Reggel 6-ig amikor jött a lázmérés. Enyhe hőemelkedésünk volt csak. 8-kor vizit. És kihúzták a csövet a térdből, na ez talán az egész herce-hurca legrosszabb része. Ez fáj, bár pár másodpercig mindössze de kellemetlen szívóhatást(vákum) érzel a térded belsejéből. Konstatálták, hogy ugyan vizes a lábam eléggé de jól sikerült a műtét, minden rendben. Majd 10 óra fele jött a gyógytornász, megmutatta hogyan kell mankózni rendesen. És azokat feladatokat is amiket majd csinálnunk kell az első kontrollig. Lábemelés, lábfej körzés, lábfej előre-hátra hajlítás, fenék összeszorítás, combfeszítés és felkerül a térd-gép is. A szombat éjszaka is cudar volt. Továbbra is fájt de nem vészesen, aludni nem nagyon tudtam. Jött ismét a kérés egy fájdalomcsillapítóért, azonban már csak KÚP volt... maradjunk annyiban, hogy aznap este a inkább a konstans fájdalmat választottam :) Reggel ismét lázmérés majd 8-kor vizit. Ami az étkezést illeti, a műtét előtti éjszaka nem lehetett már enni sem inni! Illetve pénteken kaptunk hideg vacsorát először tehát a műtét után 6-8 órával. Innentől volt reggeli, ebéd, vacsora rendesen. Hogy mennyire volt egészséges abba nem mennék bele az is másik történet de bőven volt és finom legalább!(leves, pörkölt, hideg felvágottak, kalács, vaj, tea stb.) Vasárnap délelőtt 10-re jöttek értünk, én előre ültem, nem ment egyszerűen, cimborám pedig hátra, én kitámasztottam magam a mankóval, nem volt rossz elöl ülni egyáltalán.
Itthon:
Jelenleg 14. napja ülök itthon az ágyban nagyrészt. A fenekem teljesen
elvan már ülve és a derekam is. Az első 3-4 napban fájt még a lábam de
egy hagyományos fájdalomcsillapító elegendő volt mindig estére. A tornát
csinálom mindennap és egy kontrollon
már túl vagyok. Jelenleg még mindig a nyújtást kell gyakorolnom
hajlítást alig csinálok és azt is csak 30 fokig maximum bár a térdgépem
60 fokra van állítva maxra. Napról napra jobb de lassan haladok.
Digitális mérleggel mérem, most kb. 30-40kg-al tudom terhelni a műtött
lábam. A hematóma a térdhajlatomban az első pár napon nagyon csúnya volt
(szinte fekete és tenyérnyi) mára már elmúlt. A trombózis ellen pedig
mindennap megy nekem is a hasba injekció, erre pedig rendesen
megtanítottak a kórházban még.
Pár apróság ami segíthet sorstársainknak:
A térdgépet időben kell megvenni én pl. meg sem vártam vele a műtétet,
egy évvel korábban vettem ami mostanra pontosan dupla annyiba kerül már!
És ha már itt tartunk, a
költségek:
- térdgép 15.000HUF
- Kontroll vizsgálatok 8-12.000HUF
- Kontroll vizsgálatok 8-12.000HUF
- MRI 25.000HUF
- Tata Kastélypark Klinika 2 éjszaka, 3 nap, és ebben benne van a műtét ára is: 40.000HUF
- Felszívódó csavar, opcionális! (Milagro) 31.000HUF
- Mankó 2db, 1.800HUF
- CLexane Enoxaparin, trombózis inj. 4000HUF (20db)
Ezeken
felül szedek egy multivitamin komplexumot és fehérjét is de ezek nem
kötelezőek nyilván. A Proenzit vagy más ízületvédőt most nem szedhetek
az Enoxaparin miatt.
Igyekszem figyelni rá, hogy mit eszem, mert ez az egész napos ágyban ülés eléggé hizlaló ám.
Folyadékot pedig napi 4,5 literre emeltem meg, ugyan herótom van már a víztől de tudom, hogy sokat segít most.
