Tudok guggolni!!!

Persze sarkamra ülni azért még nem - de ettől még király!

11. hét: recsegés, ropogás, de csökkenőben

Azt vettem észre, hogy ha megfeszítem az izmaimat, akkor nem kattog a lábam, illetve járás közben "ki tudom roppantani". Kíváncsi leszek, Dr H mit mond majd, Jan 8-án látogatom majd meg, addig is sok-sok szobabicikli és sok-sok gyógytorna.

A pozitívum: végre van izomlázam!! Nagy lépés, épp ideje volt.

9. hét

Eljött a még nagyobb kattanások-roppanások korszaka.

Állítólag még a legutóbb leírt beakadás sem probléma, ami gond lenne, ha nagyon bedagadna a térdem, és forrósodna. A kattogás normális, főleg ilyen laza ízületeknél, mint az enyém. A lazaságnak is köszönhető, hogy átlagnál gyorsabban javul a térdem, teljes nyújtás könnyedén megy, a hajlítás is izomból már maximumon (saccolva olyan 160-170 fok), csak a guggolás nem megy.

Szóval javulok, csak a combom nagyon lassan aktivizálja magát. Ma egy kemény szobabiciklizés közben kezdtem érezni, mintha már fájna az izom. Pedig úgy tekertem, hogy a bal lábat tudatosan ellazítottam, csak jobbal mozgatva. És mégis: a bal lábam fáradt el!! Mintha nem is lenne ott izom (tény, hogy alig van) -- de akkor mi tekeri a bringát?!

A térdem egyébként - mint látszik :) - szép, amit figyelni kell, hogy nyújtott állapotban combizom feszítéskor a térdkalácsot az izom felfelé húzza. Nekem így működik, hajrá térd!

Ördögi kör

1. Ha fáj a lábam, nem szabad terhelni.
2. Ha azt akarom, hogy ne fájjon, erősíteni kell.
3. Ha erősíteni akarom, terhelni kell.
4. Ha terhelem, fáj. Lásd 1. pont.

Akkor most mivan?!?

BTW, nagyon ijesztő dolog tegnapelőttről: egyik gyakorlat szerint földön kell ülni, labdát térdhajlat alá tenni, sarok földön marad. Majd térdhajlatot folyamatosan leszorítva térdet nyújtani-hajlítani. Ha hajlításkor is leszorítom erőből, akkor valahogy "beakad" a térdem. Először csak ugrik egy nagyot, de utána már mintha rossz helyre kerülne valami, és nagyon-nagyon rossz. Pedig a csont (érzésre) a helyén marad... kíváncsi vagyok, mit mond erre majd a gyógytornász...

8. hét: recsegés-ropogás

Újdonságok:

• már nem fáj a térdkalácsom alatt amikor lépcsőn felfelé megyek
• fekvőtámasz könnyen megy
  
• sok-sok recsegés-ropogás, néha ijesztő helyekről is, pl térd legbelseje...
• tudat alatt is használom már a jobb térdem - pl fogmosás közben nem csak a bal lábamon állok
• állva, ha felhúzom hajlítva a térdem, majd a sípcsontomat kézzel magam (a hasam) felé húzva nyújtom a térdem, kattan egy szép nagyot. Nem hangosat, csak lehet érezni a kattanást, és valahol a térdben, belül történik. Ez kicsit aggaszt, de még optimista vagyok.
  

Viszont ez a nyolcadik hét: blogon beszerzett infók szerint kb ilyenkorra fejeződött be a pótszalag revaszkularizációja, azaz új vérerek nőttek bele, és ismét a test szerves része lett. Idáig gyengült, de mostantól már erősödik, persze szép lassan: a hatodik hónapra általában 85%-os erősséget ér el. (Saját magához képest; mert máshol meg azt olvastam, hogy a beültetett hamstring graft 2-3-szor olyan erős, mint az eredeti szalag. Csak ugye kinek higgyen az ember fia...)

Ez ugye még azt is jelenti, hogy bármilyen jól érzi is magát, nagyon kell óvni a térdet, hiszen az egész gyógyulás során most a leggyengébb a szalag. Jó tudni.

7. hét közepe

Csak gyorsan:

• sokkal jobb a térdem, előző gyógytorna elég kemény. Lépcsőzés - a fokokat egyesével véve - fájdalom nélkül megy, a járásom is teljesen normális
• járni már simán tudok, nem is "érzem" a térdem közben
• kinyújtva rá tudok nehezedni -- ugye műtét előtt ez végig rossz volt. Kérdés, hogy a szalagpótlás javította-e meg, vagy csak a beékelődött szalagdarab kivétele...?
  
• kattogás: filmnézés közben vettem észre, a bal oldalamon feküdtem, a sarkam lábtartón volt, a térdem lógott (azaz combnyaknál és saroknál volt feltámasztva a belső oldalon). Így hajlítva folyamatosan roppant-recsegett, de ha jól láttam, csak a térdkalácstól jobbra lévő nem-tudom-mi ugrál és roppan, nem belül a térdem. Szerintem nem gáz, de megkérdezem a gyógytornászt ma este.
• combom hihetetlen vékony, 2-3 cm hiányzik szélességben -- hogy fog ez visszajönni??

Amik javultak:

• térdkalácstól balra lévő fájdalom egyáltalán nincs
• hátsó combizom húzódása megjavulni látszik, már nem érzékeny, igaz, nem is terheltem
• ahhoz képest, hogy egy hete lett feloldva a 90 fokos hajlítási korlát, már legalább 140-145 foknál vagyok... És teljesen magától, semmi heel slide nem volt.
  

Bukdácsolunk...

Kedden meglátogattam Dr HI-t, új infók:

• térdem szép, a duzzadás, ami látszik, az már nem annyira folyadék
• innentől nem kell térdrögzítőt hordani!
  
• fájdalom oldalt-elöl (térdkalácstól balrább): az nyálkahártya/ízületi tok, semmi gond
• heg alatti érzéketlenség: pont a vágást keresztezi egy fentről átlósan lejövő, cérnavékonyságú idegszál, amit a vágást kifeszítő kampó (??) valószínűleg megnyomott; az érzés 1-2 hónap után visszajön. Ezt olvastam másnál is, tényleg ennyi kellett; de van, akinek nem jött vissza :( Annyira egyébként ez nem probléma, és nem is 100%-osan érzéketlen. Szóval szerintem van esélyem :)
  
• tánc alaplépés szinten: nem. Még ennyit sem, mert a zene elvisz, elfelejtem a lábamat, és kész a baj. Vigyázni kell az alkohollal is.
• alapvetően normális életet kell élni, de nem szabad "gyilkolni" a térdet; gondolom én ez azt jelenti, hogy ha elfárad / kezd fájni, akkor kötelezően abba kell hagyni, amit csinálok
• kisebb térdrögzítő kell-e? Nem. Majd esetleg később sportolásnál.
• autóvezetés: nincs igazán alapszabály; ha már stabilan járkál az ember, akkor vezetni is lehet. Tehát vezethetek. :)
• következő vizit: 3 hónapos korában. Ez dec 25-én lenne, tehát megyek inkább januárban; január 3-án, csütörtökön. Jó hír: "majd akkor beszélhetünk a táncról". De azért 3 hónaposan alaplépésen kívül tényleg nem fogok semmi mást csinálni...

Szerda nem volt jó nap. Munkába menet ráléptem egy műanyag csomagolóhurokra (azok a jó erős, vékony szalagok), a másik lábammal meg a hurok kiálló végébe akadtam - elkezdtem dőlni. Reflexből a jobb lábammal trappoltam egy nagyon, és itt áldom a túl óvatos természetem, hogy még rajtam volt a térdrögzítő... a térdnek semmi baja nem lett, de sajnos a hátsó combizommal (ahonnan gyakorlatilag amputálták a pótszalagot) stabilizáltam magam. Ennek köszönhetően óriási fájdalom, mintha kettétépték volna az izmot...

Aznap gyógytornán is elég szelektív gyakorlatokat végeztünk, de azokból jó erőseket. Gyógytornász infók:

• szobabiciklit 7. hét elején minimális ellenállással 1-2 percig ki lehet próbálni, utána meg kell nézni, leszállva mit szól hozzá a térd. Ha megy, akkor napi 3-4-szer 5 perceket lehet így.
• lépcsőzés: lehet fel és le is, de csak a napi mozgáshoz szükséges adagot, nem tréningezni (mázli, hogy az elsőn lakom :))

És ma volt az első nap, hogy teljesen térdrögzítő nélkül jöttem munkahelyre.

6. hét: házibuli, javulás

Szombaton sikeresen túléltem egy hamstring (hátsó combizom) húzódást: mikor autóba szálltam befele (térdrögzítőben), nehezen fért be a lábam, mire ösztönösen jobban be akartam hajlítani. Meglepő módon a térdrögzítő bizonyult erősebbnek, az izom éles fájdalommal tudatta a küzdelem végét... Másnap is érzékeny volt még, de két nap után már semmi baja nem volt. A gyengeségen kívül, persze.

Szombaton egy házibuli volt még, amit túléltem, bár két-három óra álldogálás után azért le kellett ülnöm pihenni. A legnehezebb dolog a nem-beállni-táncolni rész volt, pedig néhány bacardi-kóla után teljesen egészségesnek éreztem a lábam... :)

Az erősödő gyógytorna nagyon jól hat (szorgalmasan minden nap csinálom a gyakorlatokat); már azt veszem észre, hogy előző héten még én voltam a leglassabb gyalogos a járdán, ma reggel már visszatértem régi formámba -- én hagyok le mindenkit.

Ez a hatodik hét: holnap meglátogatom Dr HI-t, és lekerül a térdrögzítő. Reményeim szerint pedig szerdán engedélyt kapok a bringázásra.

5. hét

A térd strukturális stabilitásához nagyon fontos a megfelelő izomtónus, és végre valahára előző szerdai gyógytornán nehezebb gyakorlatokat vettünk, és éreztem is, hogy keményebben dolgozni kezd a combizmom.

Persze ennek köszönhetően másnap fájt a térdem, mint atom, két napot ki is hagytam a tornával.

Nem jó. Nagyon fontos a gyógytorna, szombatra már rendesen meg sem tudtam feszíteni a combom, igaz, a szerdai tornát ismét elvégezve hamar visszajött minden. De megdöbbentő, hogy ennyire le tud állni az izomműködés két nap után... Pedig használtam, hiszen jártam rajta.

Még egy észrevétel: belül - elöl eléggé érzékeny, hanyatt fekve hajlított lábbal labdát talppal lenyomva főleg. Aztán egyik gyakorlatnál pont ott roppant egyet a térdem, utána kicsivel jobb lett - de a fő fájdalom megmaradt. Érdekes, hogy bal a térdem ugyanott ropog - tuti valami anatómiai eltérés.

Egyébként tegnap hazaköltöztem, ma először rendes ruhában (nem melegítőben) jöttem dolgozni, BKV-val. A trükk az, hogy a térdrögzítőt nadrágon kívülre tettem, így biztosítva, hogy elszörnyülködve adják át az ülőhelyet.

Még valami: tegnap észrevettem, hogy tudok (tudnék) lépcsőn felfele menni - korábban a térdkalács alatti fájdalom akadályozta ezt. De gyorsan abba is hagytam, hiszen nem szabad - félő, hogy a be nem épült szalagot túlterhelem.

Sétatéma

Ma reggelig úgy próbáltam járni, ahogy a gyógytornász tanította: lábat előrelendítés közben kinyújt, rálép, előrelép, majd behajlít, hajlítva előrehoz, előrelendítés közben kinyújt, stb stb.

Fájt is mint atom, amikor nyújtott lábra ráléptem, és nyújtva volt, miközben léptem előre. Ekkor jött a következő verzió, hogy hajlítva rakom le, és úgy lépek -- de ekkor meg sántikálás lett belőle.

Ma reggel felfedeztem a lényeget: rendben, nyújtva kell letenni a földre, de a lépés indításakor kicsit behajlik, majd a lépés második felénél nyúlik ki ismét. Így lépve már egyáltalán nem fáj, és teljesen normálisan tudok járni!

Második nap munkában

No igen, az úgy volt, hogy három hét után már lehet menni dolgozni. Ez elvben biztos így van, a teljes igazság inkább az, hogy három hét után lehet időpontot kérni kontrollra, majd ha minden rendben, akkor a következő gyógytornán el lehet kezdeni gyakorolni a lábra állást. Ha már tudunk járni, lehet menni dolgozni. De nem javasolt.

Két okból sem:

1) a lábnak nem tesz jót, ha lóg
2) BKV-zni még túl kockázatos

De az élet megy tovább, dolgozni muszáj - így hétfőn be is mentem. A lábam nem problémázott sokat, csak estére dagadt be jobban, mint szokott - azaz szólt, hogy ő annyira nem szeret bejárni.

Apropó, az eddigi fájdalmak:

• első két hétben a térd két oldalán (lateralis és medialis) hátul (posterior) éreztem fájdalmat, mikor nyújtottam ill. nyújtani próbáltam a lábam. Három hét után már csak kívül volt meg, mostanra meg eltűnt.
• harmadik hét vége felé (talán egy véletlen ráállás után) a térd belső oldalán, elöl (medialis posterior) éreztem néha nyomó fájdalmat, később elmúlt, csak akkor jelentkezett, amikor hajlítottam a lábam. Mostanra szintén eltűnt.
• amikor rögzítő nélkül kell hajlítani a lábam, olyan 100 fok körül jelentkezik egy nagyon feszítő érzés a térdben, ami fájdalommá erősödik, ha jobban próbálom hajlítani
• járás közben ha teljesen nyújtott lábbal lépek a műtött lábra, akkor 2-3 lépés után a térdkalács alatt kezd el szúrni. Ennek eredményeképp egy idő után hajlítva kezdem el letenni a lábam - így viszont láthatóan sántítok. Nemjó.
  

Legnagyobb izgalom most, hogy a szalaggal minden rendben legyen; másik blog szerint két-három hónap, amíg a csonthoz rögzül az új szalag, addig annak elmozdulását még meg sem érzem. Tehát lehet, hogy nincs is bent szalag, és én nem is tudok róla??? De azért ennyire nem akarok pesszimista lenni.

Három és fél hét: "Kelj fel és járj"

Csütörtöki vizit után megszületett az ítélet: 90 fokos hajlítás és fokozatosan el kell kezdeni járni a lábamon. Hétfőig teljesen el kell hagyni a mankót.

Igen meglepő volt, hogy a gyógytorna végén némi óvatos két lábon állás után a feladat az volt, hogy sétáljak el öt métert. Amikor egy hónapja nem használtam a lábam... Az ijedség nagy volt, de állítólag simán meg tudom csinálni - hát nosza! És láss csodát, tényleg sikerült sétálnom. Persze nagyon gyenge a lábam, ez érződik is.

Az érdekes az, hogy nem csak a tartóerő, hanem a mozgáskontroll is csökken. Teljes erővel kell koncentrálni, hogy 1-2 cm-es korlátok között tudjam mozgatni a lábamat. És nagyon kell figyelni, hogy ne hajlítsam túl, mert az fááááj!!!

Persze ez a fájás normális; az orvos szerint a térdkalács nincs még a helyén, mert az úgy lett kitalálva, hogy a feszülő combizmok tartják meg ott, ahol lennie kell. (Szerintem mondjuk inkább arról van szó, hogy az utóbbi 29 évben ahhoz szokott hozzá, hogy mozgatáskor mindig feszül a combom, feszülő comb mellett kereste meg a helyét, és most enélkül rossz helyre mászik.)

Ami a hajlítást illeti, 90%-ban az elszokás az ok arra, hogy nem tudom behajlítani. Emlékszem, amikor műtét előtt egy órára felvettem a térdrögzítőt, már nagyon elgémberedett a lábam. És most 600 órát nem volt behajlítva, még jó, hogy problémázik...

Gyógytorna 2

Szépen javul a térdem, az előző alkalomhoz igen hasonló gyakorlatokat kellett csinálnom. Nagyon kellemes élmény, hogy először éreztem a teljes combizmomat megfeszülni! Viszont egyre vékonyabb a combom, a kerülete már 4-5 cm-rel kisebb, mint a bal lábamon.

Ebben nagy változást nem is szabad várni az elején. Az izmot simán vissza lehetne hozni, de most a térdízület a szűk keresztmetszet. Alapszabály, hogy csak annyira szabad a lábat terhelni, amennyire az ízület is bírja; amint elkezd fájni, enyhíteni kell, vagy abba kell hagyni a gyakorlatot.

A térdem meg lett dicsérve, amikor nyújtott lábbal leülök és megfeszítem a combom, felemelkedik a sarkam! Ezt kb a második hét vége felé vettem észre itthon, a gyógytornász szerint sokaknak a nyolcadik héten sem sikerül még.

Fontos a térdrögzítő helyes állása, hogy a csukló az valóban a térd tengelyénél legyen. De mivel az ember lába lefelé keskenyedik, a rögzítő nagyon könnyen le tud csúszni - és ekkor meg pont, hogy jobban feszíti a térdet hajlításkor, ami még rosszabb, mintha rögzítő nélkül hajlítanám.

Saját megoldásom erre, hogy torna előtt a vádli feletti tépőzárat húzom meg erősen, mivel a vádli kicsit szélesedik lefele, így akadályozza a lecsúszást. De ezt sem lehet tartósan, mert így pont a vágott seb felett szorul meg a kötés, és 1-2 óra után már a seb elkezd színt váltani - ami gondolom nem egészséges.

Anyway, ha minden jól megy, akkor már csak egy hét, és rá lehet állni!

2 hét; anyagiak

Pontosabban 16 nap telt el a műtét óta. A térdem már jobb, ismét teljes erőbedobással tudok tornázni, viszont a lábam aggasztóan nagyon vékony.

No de nézzük, mennyibe is kerül ez a kis kaland:

    650,- Baleset után jégzselé
   2300,- Vizitdíjak és kórházi belépő
   1044,- Voltaren Emulgel kenőcs
   1326,- Rugalmas térdszorító
  10000,- Vizitdíj
  21000,- MRI
  10000,- Vizitdíj
   2329,- Flector EP tapasz
  54000,- nyári gyógytornák (9x6000)
   8000,- Vizitdíj
  10000,- Vizitdíj
    300,- Vizitdíj
    835,- Véralvadásgátló injekció
  36900,- Tatai kórház
    883,- Vizitdíj, fájdalomcsillapító
  10000,- Vizitdíj
  20000,- Endobutton, ácskapocs
   1220,- Jégzselé-tasak
  10000,- Vizitdíj
    664,- Mankók
  12448,- Térdrögzítő
 
Várható költség:
 120000,- kb 20 gyógytornaalkalom
  20000,- Vizitdíj

Összesen: 353899,- Ft

Fájdalmas reggelek

Már a harmadik reggel, hogy fájós lábbal ébredek, mintha egyre jobban fájna. Sőt, be is van szépen dagadva - lásd kép. A gyógytornász azt mondta, hogy jegeljem többet, és kisebb intenzitással csináljam a gyakorlatokat - ezt fogom tenni.

Ma reggel is 20 perc jegeléssel kezdtem, majd lefagyott a térdem, de nagyon jót tett neki. Hm, lehet, hogy gyakrabban kellett volna jegelni műtét után is.

Első Gyógytorna

Ma reggel nagyon rossz volt felkelni, sírt a térdem is, a combom is keményen. Pedig azt hittem csak egyre jobb lesz, rosszabbodásra nem számítottam.

Szóval ma megvolt az első gyógytorna, azaz a műtét utáni első gyógytorna (baleset után ugye három hónap gyógytorna volt).

Amiket megtudtam:

• jobb a térdem, mint amilyen egy hetesen szokott lenni a betegeknek
• nyújtott combbal bármilyen gyakorlatot csinálhatok
• kéne jegelni, mert azért még dagadt kicsit (2-3-szor 15 percet naponta)
• mankózás közben is a járást kell imitálni, de nem szabad kicsit se ráállni a lábra

A kezelés egész végig egy kb fél méter magasan lévő padon történt. Kezdetnek Richtofit sportkrémmel való masszírozás, majd következő gyakorlatok, végig térdrögzítőben:

• lábemelés fel
• lábkitárás terpeszbe
• sarok alá labda, nyújtott lábat rá, lábat behajlít, visszaenged, saját súlyával nyújtjuk csak
• sarok alá labda, labdát lenyomjuk sarokkal, lábat emel
• labda térdhajlat alá, sarkat és térdet egyszerre lenyomjuk
• bal oldalra fekvésben: nyújtva emelget; előre hajlít - hátranyújt; nyújtva előre-hátra; hajlítva előre-hátra
• hasra feküdve: nyújtva emelget; pipába térdet kinyújt és feszít; térdet hajlít, sípcsontot emel

Ja, és ma megvolt az utolsó véralvadásgátló injekció!

Varratkiszedés; 70 fok

No, végre utolértem magam - mostantól live közvetítést élvezhetnek a Tisztelt Olvasók. :)

Ma kikerültek a varratok, 48 óra múlva már víz is érheti a lábam - de fürdőt nem szabad venni, a meleg nem tesz jót neki. Okés, de fél lábon ugyanmár hogyan zuhanyozzak? Asszem marad a kád szélén ülés.

Plusz infók:

• a szalag felszívódásának minimális a kockázata - nagyrészt akkor történik, ha elmozdul a helyéről
• bármit csinálhatok, ha a rögzítő rajtam van - azaz bármilyen irányú lábemelést, stb.
• a lábnyújtásom nagyon jó - nem fért be a keze a térdem alá; használt a sok nyújtás
• rögzítő 70 fokig enged mostantól (eddig 50 volt)

Irány a gyógytorna - műtét utáni első alkalom holnap este. Csak azokat a gyakorlatokat szabad csinálni, de azokat ezerrel.

Mankózás nagyon könnyen megy már, kád szélére is tudok ülni a műtött lábamra (azaz ennyire meggyógyult már a hátsó combizom). Szerintem már rá is tudnék állni, dehát ugye nem szabad.

Október 8, hétfő: első hét vége

Otthoni feladat: lábam emelgetése nyújtva, combizom feszítés-elengedés sorozatban. Jó vicc, lévén csütörtökig óriási erőfeszítés árán sikerült egyáltalán felemelni a lábamat az ágyról. Igaz, ha egyszer már megemelkedett, akkor már tudtam emelgetni.

Ami kicsit megijesztett, hogy nem bírtam a combizmomat befeszíteni, mielőtt a teljes feszességet elérte volna, nagyon elkezdett fájni - amire a testem gondolom automatikusan elengedte. Így annyit tudtam tenni, hogy csak fájdalomhatárig feszítettem be, és azzal az erővel próbáltam emelni - több-kevesebb sikerrel.

Gyorsan összefoglalva a változásokat:

• okt 3, szerda: reggel Dr HI jön 5.30-ra, átköti a lábam - szépen javul. 8-kor hazamenetel, autóban minden kis rázás fájdalmas, de már sokkal kevésbé, mint előző nap
• okt 4, csütörtök: először alszom ki magam rendesen, bár még mindig csak a jobb oldalra fordulás a kényelmes. Első zuhany (persze a rögzítőben lévő lábam műanyag csőben és kádból kilógatva); már igazán rám fért. Még egy vizit Dr. HI-nél a rendelőben; lábamra már nem tesz fáslit; a térdem "szuper", viszont nem nyúlik eléggé. A merev asztalon egymás mellé helyezve kinyújtott lábaimat, tenyerével simán be tudott nyúlni a jobb térdhajlat alá, míg a bal teljesen leért az asztalra.
  
• okt 5, péntek: könnyebben emelem a lábam, könnyebben kelek fel az ágyból is.
• okt 6, szombat: 3x10 nyújtott lábemelés
  
• okt 7, vasárnap: könnyebb a mankózás, napról napra jobb a térdem
• okt 8, hétfő: már hasra tudok fordulni, nyújtva a műtött lábat!

Október 2, kedd: másnap

Reggel 5.30-ra jött Dr HI, hogy átkösse a sebet, és kivegye a csövet a lábamból. Szépnek mondta a lábam (nem volt annyira dagadt, mint egyes internetes képeken - gondolom a kivezetett folyadéknak köszönhetően). Aztán jött a cső kihúzása. Nem fájt, de nagyon kellemetlen érzés volt. Viszont azt is lehetett érezni, hogy egy idegen anyag távozik onnan - ez viszont kifejezetten jól esett. Ezek után lábam visszafáslizta és a térdrögzítőt a fix 15 fokról áttette 0-50 fokos állásba. Házi feladat a lábnyújtást gyakorolni - a hegképződést megelőzendő.

Apukám megjött reggel 8-ra, és ott volt egész nap - hihetetlenül megnyugtató volt már csak a jelenléte is. Reggel 10-től aludtam egy nagyot - már amekkorát adott pillanatban lehetett.

Sokféle fájdalmat éreztem: volt ugye a sebek fájdalma, a nagy vágás elöl, a kis lyukak felette és oldalt; volt maga az ízületi fájdalom; fájt a hátsó combizmom, és - állítólag az elszorítástól - a normál combizmomban olyan érzésem volt, mintha állandó izomlázam lenne. Talán ezutóbbi, tompa, de mégis erős fájdalom volt a legelviselhetetlenebb.

Érdekes még, amit egy másik blogon is olvastam: pont az elalvás pillanatában a hátsó combizmom megrándult (és hatalmas fájdalom nyilallt belé, lévén onnan jött ki a pótszalag). Rendszeresen pont az elalvás pillanatában - és utána persze már nem bírtam visszaaludni.

Aznap délben jött a nővér, hogy kezdjünk mankózni tanulni. Aha, persze! Amikor még fel se keltem az ágyból, és az ágyon belül maradva is minden kis mozdulat kínszenvedés volt... De az tény, hogy másnap reggel már hazakészültem. A nővér azt mondta, már önállóan mankózva kell a röntgenbe lemennem.

Kicsit később megjelent a helyi gyógytornász is, hogy tanítson mankózni. Előadtam addigi tudásomat, mire kijavított, hogy nem, a rossz lábat is le kell tenni, nem ráállva, csak saját súlyát ráhelyezve. Hát jó. Irány a röntgen.

A röntgenben megcsodálhattam életem első (bár rejtett) testékszereit: a titánium endobuttont és ácskapcsot a csontjaimban. Szép.

Visszafelé, a liftből kilépve megláttam, hogy épp akkor mossák fel a folyosót - és eszembe jutott Obi-Wan Kenobi megjegyzése ("I have a baaaaad feeling about this"). Már majdnem túl voltam a felmosott részen, amikor a mankóm kicsúszott - és sikerült három héttel előrehozni a gyógyuló lábra való ráállást. A kiáltásra szerencsére odajött néhány nővér, és megfogtak... de a hátsó combizmom aznap folyamatosan sajgott.

Aznap este megtaláltam, hogyan vágjak vissza szobatársamnak a horkolásért: kiderítettem, hogy az ágy alsó felének emelésével gombnyomásra fel tudom polcolni a lábam. Érdekesség az, hogy jobb oldalamon felpolcolás nélkül, bal oldalamon meg felpolcolással tudtam fájdalommentesen feküdni. Így aztán ahogy váltogattam a pozíciókat, úgy nyomogattam az ágy gombjait - de a szobatárs volt olyan megértő, hogy nem szólt érte (vagy fel sem ébredt rá).

Éjjel hajnali 4-ig (1-2 órás alvásokkal megszakítva) sikerült befejeznem Harry Potter második részét; izgatottan és kicsit félve vártam a hazautat.

Október 1: műtét

Eljött a nagy nap. Reggel fél nyolcra megjött Dr HI is, megjelölte a lábam. A sérültet.

Persze még ő sem mondta, hogy pontosan mikor kerülök sorra, pedig fontos lett volna tudni, hiszen mindenképp szét akartam kürtölni az időpontot, hogy a barátaim szellemi energiájukkal is segítsenek.

Azt tudtam, hogy négyen állunk sorban, két kisműtét és kettő nagy, első pedig a szobatársam lesz. Gondoltam ha az én nagyműtétem 60 perc és nyolckor indul a sor, akkor 9 és 12 között leszek valahol. Aha, persze.

Ott kezdődött, hogy reggel 10-re már jöttek, és adtak egy "mosolytablettát", amitől jó kedélyűen elaludtam (éjjel a horkolós szobatársnak köszönhetően amúgy se sokat sikerült). Kókadozva nyitottam ki a szeme a 12.30-as ébresztőn, hogy akkor éles a szike, kéne menni... kiváló, gyorsan SMS a barátoknak, hogy most szorítsanak igazán, mert indul a menet.

Gyorsan elmentem WC-re, mivel műtét után 24 órás hanyattfekvés várt rám, és nem igazán komálom az ágytálat. A heti zuhany már alvás előtt megvolt (műtét után csak egy héttel, varratkivétel után érheti víz a lábat).

Alsónaci maradhatott rajtam, majd egy félig átlátszó, hátul nyitott kék köpeny-szerűséget tettek rám, fejemre meg a szokásos fürdősapit, és így toltak fel a második emeleti műtő elé. Közben figyeltem a plafonon elsuhanó lámpákat - pont ugyanúgy, ahogy a halivúdi filmekben mutatni szokták, ilyen "élményben"
úgysem volt még részem.

A műtőben kaptam meg a csuklómba az intravénás interfészt, majd leborotválták a megjelölt lábam - meg kell jegyeznem, igen formás kis jobb lábam van. Azaz volt akkor.

Következő fázis: érzéstelenítés. Gerincbe. Juhé. Hajoljak előre. Nem úgy, még jobban, hogy kitoljam a gerincem alsó részét. Úgy, most látszik. Au - gondolom ez a lidokain, mert látni nem látok semmit. Bizsergés, ami átmegy zsibbadásba. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Na most ért el oda a tű, ahol nem hatott a lidokain... A műtős poénkodik, hogy jé, a másik oldalon már látszik a tű hegye... vicces. Najó, kicsit tényleg vicces :)

Hanyattfekvés, meleget kell éreznem. Kezdem is, kellemesen bizsereg a lábam. 2-3 perc után a lábamba csípnek, érzem-e. Mondom igen. Jó, várjunk... még 2-3 perc, újabb csípés, beszólok, hogy csipked. Aszondja, mozgassam a lábam - lelkesen elkezdem lóbálni... Várunk még. Öt perc után még mindig érzem a csípéseket - okés, újabb szúrás. Lábamat leveszik az emelvényről, oldalra fordítanak, hallom az altatóorvost ("még két milliliter") - szerencsére az újabb szúrást nem érzem már - és utána már a lábamat sem.

A mosolytabi hatóanyagát intravénásan is megkapom, akkor csak mosolygok rá - pedig sajna ennek köszönhetően alig emlékszem a műtétre. Azt még tudom, hogy a jobb combomra tesznek egy nagy fekete elszorító valamit - mint később megtudom, az egész vérkeringést elzárják (lassítják?), hogy a műtétet ne zavarja ömlő vér az első vágás után. A combom nem rohad le az egy órás vértelenségtől, de egy teljes hétig érzem az utóhatásokat.

A műtét (gondolom) úgy ment, mint ahogy a bal oldalon linkelt videón is látszik; 1-2 pontra emlékszem azért:

• kiderül, hogy nincs a porcnak semmi baja, a keresztszalag meg teljesen el van szakadva; a mozgatást a szalag bentragadt csonkja akadályozta
  
• megkérdezem a műtősnővért, hogy mi történik, ő elmondja, hogy épp most vették ki az ínt a combomból, és eddig minden rendben
  
• megkérdezem az altatóorvost, hogy ugye biztosan a bal lábamat műtik - erre ő elfehéredik, majd veszi a poént
• rálátok az artroszkóp monitára, jó sok "szösz" van az ízületemben (zsír?? szakadt keresztszalag maradványa?), emlékszem, ahogy egy fogószerűséggel Dr HI kitépkedi őket. Meg láttam, ahogy egy cérnával lemérik a kifúrt csatorna hosszát, láttam a fúró hegyét behatolni az ízületbe, éreztem, ahogy fúrkálják a lábam, kalapáccsal ütögetnek valamit (gondolom az ácskapcsot, amivel alul rögzítették az ínt).
• a műtősnő biztosít arról, hogy minden rendben van, és már kapcsolják is ki a monitort - a műtét 58 perces volt

Miután visszavittek az ágyamba 14.30 körül, már csak bóbiskolni tudtam. Érdekes volt, úgy éreztem, mintha mindkét térdem be lenne hajlítva - holott láttam, teljesen nyújtva vannak. Állítólag ez azért van, mert érzéstelenítés előtt ez volt az utolsó pozíció. Nem halottnak éreztem az alsó felem, hanem szimplán ingerszegénynek. Éreztem, ahogy próbálom mozgatni, az utasítás elindul az idegszálon, de a lábam mégsem mozdul. Elrendeztem a lábközti "legfontosabb" részeket - hiszen azokat sem éreztem, és nehogy véletlenül ártalmas pozícióban maradjanak.

A következő feladat: pisi. Ugyanis ha nem érezzük a hólyagunkat, akkor ürítés nélkül túlfeszítheti magát - amit csak katéterezéssel lehet megelőzni. Először 21.50-kor indult meg valami, de nem a szokásos örömteli ürítő érzés volt, izomból kellett nyomni elég erősen. Bár állítólag hat óra alatt ki kellett volna mennie az összes érzéstelenítőnek, éjfélig azért bőven bizsergett még a fenekem. Lehet, hogy az extra adag miatt a hatásidő is megnőtt.

Ja, az érzéssel a fájdalom is visszajött a lábamba. Térdrögzítő 15 fokon fixre állítva, de így is minden apró mozgás (pl bokamozgatás) is szúró fájdalommal járt a térdemben. Mondtam már, hogy volt benne egy cső is? Amikor mozgolódtam erre-arra, az átlátszó csőben látszódott, ahogy megindul a halványpiros átlátszó folyadék a térdemből. De ez jó, hiszen minden egyes távozó csepp a későbbi nyomást enyhítette a lábamon.

Mikor meguntam, olyan éjjel 2-3-ig Harry Pottert olvastam - merem ajánlani hasonló szituációkra, a könnyű olvasmány hatásosan tereli el a figyelmet a fájdalomról. Fájdalomcsillapítót nem akartam kérni, a mottóm az, hogy tudni akarom, mi történik velem, és a fájdalom is információként szolgál.

Szeptember 30, vasárnap: tatai kirándulás

Mielőtt leléptem, gyorsan csináltam képet az egészséges lábamról, hogy meglegyen emlékbe. A jobb oldalon lévő lábamat kell figyelni (és az tényleg a jobb térdem, mert tükörben fényképeztem), egyelőre nem sok különbség látszik, annak ellenére, hogy 2-3 cm-rel már kisebb a jobb combom kerülete.

Háttérben a mankó, még szintén aznap gyakoroltam kicsit a mankózást és a térdrögzítőben az életet (wc-re leülés, például!), ami a későbbiekben igen hasznosnak bizonyult.

A kórház nem is igazán kórház... kb 7-8 kétágyas szobájuk van, mintha egy hotelben lennénk. TV-jük nagy meglepetésemre nem volt - viszont minden ágy mellett a falban ott figyelt az RJ-45-ös csatlakozó, amiből internetet lehetett csapolni. Másnapra már meg is volt rendelve a laptop.

Már aznap este kaptunk vacsorát, nem holmi menzakaját, hanem frissen sütött zsömlét. Mondom, mintha szálloda lenne.

Nővér nagyon kedves volt, első kérésre kicserélte a nagypárnámat két kicsire. Ágy mellett félkarnyújtásnyira volt a nővérhívógomb, aminek később nagy szerep jutott...

Aznap a Harry Potter I. részét olvasva hajtottam álomra a fejemet.

Szeptember 24-28: műtét előkészítés

Menetrend röviden:

• szept 25, kedd: laborvizsgálat és egyéb Budaörsön
• röntgen (térd oldalt, térd terheléssel, mellkas)
  
• EKG
• vér, vizelet - itt kiderült, hogy A+ a vércsoportom, ellenanyag negatív
• recept mankóra, rögzítőre
• kórház beutaló és leírás
  
• szept 26, szerda: mankó és térdrögzítő vásárlás
• szept 27, csütörtök: laboreredmény elhozatal

És közben otthon szépen összepakolás, lévén műtét után 3-4 hétig a szüleimhez költözöm. Áldassék a nevük a segítőkészségükért :)

Szeptember 21: döntés

Oda-vissza hánytorgatva a dolgot gondolkoztam, mi tévő is legyek. Lehetséges kimenetelek:

• kisműtét, keresztszalag ép: mázli, ez jó lenne
  
• kisműtét, ACL szakadt: 4-6 hét után derül ki, kell-e műtét. De a lenti információk nagyon a szalagnélküli élet ellen beszélnek
• nagyműtét, keresztszalag ép: semmi extra
• nagyműtét, ACL szakadt és pótolják: 1 műtét alatt le van tudva az egész, és a pótlás ellen nem beszél semmi, sőt -- lásd lejjebb.
  

Szempontok:

• HL már azt mondta, hogy műteni kell, igaz, nem sokat foglalkozott velem
• internetes kutatás eredménye:
• ACL szakadás műtét nélkül: porcsérülés előbb-utóbb
• senki sem bánta meg, hogy megcsináltatta
• N Balázs ismerőssel találkozás: neki mindkét térdében szakadt a szalagja, elmondása szerint kb két évben egyszer kiakad a térde, ezen kívül semmi gond. Probléma: két évente is sok, ha kiakad, én 70 évesen is táncolni akarok
• Kockázatok:
  
• hegesedés: gáz, ha nem tudom kinyújtani a lábam és sántítok, de ez javítható, és elég kicsi a kockázata (főleg, hogy megcélozzuk a lelkiismeretes gyógytornát)
  
• guggolás: eddig se ment, nem gond
• pótszalag felszívódás: olyan lesz, mintha meg se műtöttük volna

Döntés: nagyműtét. Dr HI-t fel is hívtam azonnal, a kijeölt céldátum: október 1.

Video: ACL műtét, narrátorral!

Odass! Angolul tudni kell, de nagyon jó! Rajtam is ilyet csináltak, kivéve a végső rögzítést. Embed-delni nem szabad, így csak a link: http://youtube.com/watch?v=_DkdOQSHYkY

Szeptember 18. Dr. HI

Másnap elmentem Dr HI-hez, először persze nem említve, hogy előző nap HL-nél is voltam - de mint kiderült, abszolút nem zavarja, sőt, bíztatott is, hogy minél több infót szerezzek be. Sokkal szimpatikusabb hozzáállás...

Diagnózis: nem 100%-ig biztos benne, hogy ACL szakadás van, viszont porcsérülés teljesen biztos, amit bizonyosan korrigálni kell. Két alternatívát kínált:

• kisműtét: 10 perces műtét során csak porc javítása artroszkóppal, ACL szemrevételezése; 4-6 hét rehab, és ACL pótlás csak instabilitás esetén második műtéttel
  
• rögtön nagyműtétre készülés: porc javítása, és ha kell, rögtön szalagpótlás, ez már egy nagyobb, 60 perces műtét lenne
  

Véleménye szerint könnyen lehet, hogy a porcsérülés okozza a panaszok zömét. Volt sok-sok kérdésem, íme a válaszok:

• ACL műtét menetrend:
• 2-3 nap kórház
• 3 hét mankó
• 6 hét térdrögzítő
• fél - 1 év rehab
• Munkábajárás: 3 hét után (irodai munka szgépnél)
• részleges szakadásnál semmit nem csinálnak
• olyan, hogy szalagnyúlás nincs; csak szakadni tud (esetleg részlegesen)
• kockázatok, mindkettő esetén:
• bevérzés
• nehézkes sebgyógyulás
• sebfertőzés
• ACL-specifikus, hosszú távú kockázatok:
• gyógyuló csont a szalag köré "hegesedik", és akadályozza a térd teljes nyújtását - ez viszont sántítást okoz, korrekció csak műtéttel; 1-2%
  
• teljes leguggolás nem fog menni (eddig se ment, le tudok mondani róla; egyáltalán meglep, hogy le fogok tudni :))
• beültetett ín felszívódik (ekkor olyan lesz, mintha semmit se csináltunk volna)
  
• térd kicsit laza marad (de jobb, mint műtét előtt)
• Használt módszer:
  
• hamstring graftot használ, azaz pótolt szalagot a hátsó combizomból nyeri. Ez két erős ínnal csatlakozik a sípcsonthoz, ebből az egyiket veszik ki. Az ínakat egyébként lehet érezni behajlított lábbal a térd alatt.
• szalag rögzítése endobutton-nal és ácskapoccsal
  
• kisműtét ktg:
• Budaörs TB-támogatott: műtét 50k
• Pesten magánklinika: 240e
• ACL ktg:
• Tatai Kastélypark Klinika: napi kb 12-13e "hotelszolgáltatás", maga a műtét TB-támogatott és Dr HI nem fogad el semmit; + 20e a titán endobutton és ácskapocs
• Pesti magánklinika: 3-400e, akkor javasolt, ha nincs TB

Lachman és asztalfiók teszt

Először is, mi az az elülső keresztszalag:

http://en.wikipedia.org/wiki/Anterior_Cruciate_Ligament

ACL-sérülés gyanús térdet alapvetően Lachman- és asztalfiók tesztekkel szoktak vizsgálni, melyek a sípcsont (tibia) előre irányba (anterior) való elmozdulását teszteli, mely mozgást az ép ACL akadályozna meg.

Lachman teszt: kb 30 fokos szögbe hajlítják a térdet, két kézzel megfogva a sípcsontot erővel megpróbáljuk előre húzni.

Asztalfiók ("anterior drawer") teszt: térd 90 fokban, behajlított könyökkel megrángatjuk előrefelé, megnézzük mennyire mozdul ki (mint egy asztal fiókja, mennyire lehet kihúzni).

Források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Lachman_test
http://en.wikipedia.org/wiki/Drawer_test

Érdemes még YouTube-on is ezekre ("lachman test", "anterior drawer test") rákeresni, kitűnő példákat lehet látni, amíg még működik, link itt: http://youtube.com/watch?v=VqekkznP-Lw A videó nagyon félelmetes, pedig érzésre egyáltalán nem rossz.

Viszont ezen tesztek legnagyobb problémája, hogy kifejlett combizomzat esetén (például intenzív tánc, ugye...) az izmok is stabilizálhatják a sípcsontot. Ekkor az orvosok csípőből rámondják, hogy rendben van a térdszalag. Kétely esetén magánrendelőből (és külföldön) rögtön MRI-re küldik a pácienst, mely a térd szöveteit is kitűnően megjeleníti (röntgenen ugye csak a csontokat látni). Németországban nem szórakoznak, rögtön CT-vel kezdenek...

Érdekesség: http://sciencelinks.jp/j-east/article/200223/000020022302A0839053.php - itt írnak egy új diagnosztikai módszerről, mely az Achilles ín feszességéből következtet az ACL állapotára.

Szeptember 17: Dr. HL

Szóval eljött a hétfő, 17.00-ra volt időpontom Dr. HL-hez a magánrendelőjébe. Odaérek, rendelő dugig, alig tudtam leülni... Végre sikerült, majd egy óra 20 perc várakozás (félálomban alvás) után be is jutottam. Teccikérteni, magánrendelő, megbeszélt időpont, 8 ezer forintos vizitdíj.

Meséltem neki a sztorit, kérdezi, miért mentem el hozzá, ha már van orvosom - mondom, több szem többet lát. Rosszallóan mondja, hogy ezzel nem ért egyet... Arra nem is gondol, hogy esetleg egyik orvos megláthat valamit, amit a másik nem?? Emberek vagyunk, mindenki tévedhet, itt nem a büszkeségről kellene szólnia a dolognak.

A vizsgálat két percig tartott. Lachmann és asztalfiókteszt (ld köv bejegyzés) pozitív, érdekes, én is sokkal lazábbnak éreztem a térdemet, feltételezem a másfél órás bóbiskolás alatt volt alkalma ellazulnia az izmoknak.

Még érdekes volt, hogy egy tanítványa ott figyelt vizsgálat alatt, és mókás volt, hogy egy másik meg az elhúzott függöny mögött hallgatózott. Kicsit kísérleti nyúlnak, nem kiemelt betegnek (hahó, magánrendelő!) éreztem magam.

Megnyomkodta a térdemet oldalról is, mondtam, hogy nem fáj jobban, mint a bal térdemen való nyomkodás.

Diagnózis: teljes keresztszalag (LCA) szakadás, porcsérülés; javasolt a szalagpótló műtét. (Magyarázat: "egyszerű műtét, két kicsi lyukon keresztül pótoljuk az elszakadt szalagot". Hát hadd ne röhögjem el magam.)

Kis csúszás....

No igen, a műtét előtt kissé összecsúsztak az események, nem sok időm volt blogot írni. De szándékomról nem tettem le, naplózom az eseményeket -- most visszamenőleg.

Kezdetek, előzmények

Ez itt egy térd keresztszalag-szakadás naplója, egyelőre nem találtam hasonlót magyarul - és úgy tűnik, az emberek ki vannak éhezve az információra.

Disclaimer: minden térd más, nem szabad szó szerint venni. Lehet, hogy Nálad jobb, vagy netán rosszabb lesz a kimenetel... :/

• T+0 - 2007. június 15, péntek: felesleges kilókkal küzdve ismét görkorcsolyával indultam munkába. Miközben lépek le egy járdaszegélyről, sikeresen elestem - pont olyan kiválóan, hogy a jobb sípcsontom a lábam alá "csúszott". Elkezdtem esni, miközben reflexből ellazítottam az izmaimat, nehogy meghúzódjanak. Nos valóban, az izmok nem húzódtak meg...
  
  Azt érzékeltem, hogy a göri kezd kicsavarodni a lábam alatt. Mivel a bokámat tartotta, az egész sípcsont fordult oldalra, majd a térdem roppant egy hatalmasat - ami akkor nem is volt ijesztő, lévén mindig is laza izületeknek örvendhettem. Még göriben el tudtam tipegni a következő buszmegállóba, ahol átvettem a cipőmet, és villamossal folytattam utamat. A lábam napközben dagadt be igazán, de nem cipónagyságúra, csak úgy látszott, hogy kicist nagyobb, mint a másik. (Jó, kollegám szerint hatalmas volt, de szerintem nem. :)
• T+1 szombat: szülői rábeszélésre irány a János kórház (tudom, tudom, rossz választás...), célpont a traumatológia. 4 órás várakozás után röntgen, még egy óra várakozás, majd behívnak. Még én örüljek, hogy lesznek szívesek velem foglalkozni... Diagnózis: minimális húzódás, semmi szalagszakadás, 1 hétig fáslizás, 2 hét pihi, 2-3 hét alatt rendbe fog jönni. Nos, a Doktor Urat lebeszélném a lottózásról.
• T+14 júni 29 péntek: még mindig dagadt, Jánosba vissza, válasz: semmi gond, még 3 hét...
• T+21 júli 6: még mindig rossz és fáj, kicsit dagadt is. Ismerős ajánlására megyek egy térdsebészhez, aki meghajlítgatta, megnyomkodta a térdem, mely hálából hatalmasat reccsent. Terápia: Flector EP tapaszt tegyek rá, a dagadás le fog menni. Ha nem fáj, akár táncolhatok is vele.
  
• T+23 júli 8: salsa koncert a Rioban, hát egye fene beállok - második forgásnál sípcsont ott marad, combcsont forog tovább...!!! HJA! Akkor ezt most itt inkább hagyjuk is abba. Szerencsére (vagy a rugalmas térdszorítónak guminak) rögtön visszaugrott a helyére, sőt, talán könnyebben is mozgott, de ez akkor is nagyon ijesztő volt.
• T+25 júli 10, kedd: immáron orvos által ajánlott orvos, magánrendelő: Dr HI: szerinte nincs szalagszakadás, de a kicsúszós sztori gyanús neki, csináljunk MRI-t.
• T+26 júli 11, szerda: MRI, eredmény: teljes szakadás, felvételen a szalag nyoma sem látszik...
• T+27 júli 12, csüt: Dr HI: MRI is lehet pontatlan, nagyon stabil a térdem - először próbálkozzunk konzervatív kezeléssel: gyógytorna 2-3 hónapig, nézzük meg, mi lesz belőle. Azt mondja, neki magának sincs szalag a lábában, és vígan síel mellette. Internetes források szerint valóban hasznos a torna, és sok helyen említik a konzervatív kezelést, mint opciót, de a betegek tapasztalata szerint igazán csak műtét tudja helyreállítani a lábat. A tánchoz viszont fontos a 100%-os térd, főleg a forgásoknál... No, de bízunk az orvosban, nézzük a gyógytornát.
• T+1hó júli 16: első gyógytorna: nagyon sokat segít, sokkal jobb érzés utána lábra állni. Felcsillanó reménysugár...
• Júli, aug: folyamatos gyógytorna, a térd egyre szebb, augusztus végére (T+2.5hó) már gyógyult a térd, de nem terhelhető. Kinyújtani tudom, de néha mintha túlnyúlna - ekkor kicsit "melléakad", spec mozgással (felállok, lábfejet befordítom, térdet előre-jobbra nyomva hajlítom) vissza lehet roppantani a helyére. Nem kell megijedni, kifejezetten jól is esik; gyógytornász szerint csak akkor baj a reccsenés, ha fáj. Guggolni még mindig nem tudok, állítólag ez a legnehezebb.
  
  Viszont gyógytornász szerint ezek mind a szalaghiány tünetei -- szomorú; valószínűleg műtét lesz belőle.

Szept 17-re van időpontom Dr HL-hez, aki híres térdspecialista - de ennek köszönhetően alig ér rá (az időpontot aug közepén kértem...). Azért ha már van időpont, megnézetem vele, de műteni valszleg Dr HI fog, két okból is:
- ha HL-t kérem meg, lehet, h egyik "tanítványa" csinálja majd - not good
- HL nem ér majd rá utána velem foglalkozni, Dr HI sokkal inkább.

Várjuk a hétfőt.