Ma reggelig úgy próbáltam járni, ahogy a gyógytornász tanította: lábat előrelendítés közben kinyújt, rálép, előrelép, majd behajlít, hajlítva előrehoz, előrelendítés közben kinyújt, stb stb.
Fájt is mint atom, amikor nyújtott lábra ráléptem, és nyújtva volt, miközben léptem előre. Ekkor jött a következő verzió, hogy hajlítva rakom le, és úgy lépek -- de ekkor meg sántikálás lett belőle.
Ma reggel felfedeztem a lényeget: rendben, nyújtva kell letenni a földre, de a lépés indításakor kicsit behajlik, majd a lépés második felénél nyúlik ki ismét. Így lépve már egyáltalán nem fáj, és teljesen normálisan tudok járni!
szerda, október 31
kedd, október 30
Második nap munkában
No igen, az úgy volt, hogy három hét után már lehet menni dolgozni. Ez elvben biztos így van, a teljes igazság inkább az, hogy három hét után lehet időpontot kérni kontrollra, majd ha minden rendben, akkor a következő gyógytornán el lehet kezdeni gyakorolni a lábra állást. Ha már tudunk járni, lehet menni dolgozni. De nem javasolt.
Két okból sem:
1) a lábnak nem tesz jót, ha lóg
2) BKV-zni még túl kockázatos
De az élet megy tovább, dolgozni muszáj - így hétfőn be is mentem. A lábam nem problémázott sokat, csak estére dagadt be jobban, mint szokott - azaz szólt, hogy ő annyira nem szeret bejárni.
Apropó, az eddigi fájdalmak:
Két okból sem:
1) a lábnak nem tesz jót, ha lóg
2) BKV-zni még túl kockázatos
De az élet megy tovább, dolgozni muszáj - így hétfőn be is mentem. A lábam nem problémázott sokat, csak estére dagadt be jobban, mint szokott - azaz szólt, hogy ő annyira nem szeret bejárni.
Apropó, az eddigi fájdalmak:
- első két hétben a térd két oldalán (lateralis és medialis) hátul (posterior) éreztem fájdalmat, mikor nyújtottam ill. nyújtani próbáltam a lábam. Három hét után már csak kívül volt meg, mostanra meg eltűnt.
- harmadik hét vége felé (talán egy véletlen ráállás után) a térd belső oldalán, elöl (medialis posterior) éreztem néha nyomó fájdalmat, később elmúlt, csak akkor jelentkezett, amikor hajlítottam a lábam. Mostanra szintén eltűnt.
- amikor rögzítő nélkül kell hajlítani a lábam, olyan 100 fok körül jelentkezik egy nagyon feszítő érzés a térdben, ami fájdalommá erősödik, ha jobban próbálom hajlítani
- járás közben ha teljesen nyújtott lábbal lépek a műtött lábra, akkor 2-3 lépés után a térdkalács alatt kezd el szúrni. Ennek eredményeképp egy idő után hajlítva kezdem el letenni a lábam - így viszont láthatóan sántítok. Nemjó.
szombat, október 27
Három és fél hét: "Kelj fel és járj"
Csütörtöki vizit után megszületett az ítélet: 90 fokos hajlítás és fokozatosan el kell kezdeni járni a lábamon. Hétfőig teljesen el kell hagyni a mankót.
Igen meglepő volt, hogy a gyógytorna végén némi óvatos két lábon állás után a feladat az volt, hogy sétáljak el öt métert. Amikor egy hónapja nem használtam a lábam... Az ijedség nagy volt, de állítólag simán meg tudom csinálni - hát nosza! És láss csodát, tényleg sikerült sétálnom. Persze nagyon gyenge a lábam, ez érződik is.
Az érdekes az, hogy nem csak a tartóerő, hanem a mozgáskontroll is csökken. Teljes erővel kell koncentrálni, hogy 1-2 cm-es korlátok között tudjam mozgatni a lábamat. És nagyon kell figyelni, hogy ne hajlítsam túl, mert az fááááj!!!
Persze ez a fájás normális; az orvos szerint a térdkalács nincs még a helyén, mert az úgy lett kitalálva, hogy a feszülő combizmok tartják meg ott, ahol lennie kell. (Szerintem mondjuk inkább arról van szó, hogy az utóbbi 29 évben ahhoz szokott hozzá, hogy mozgatáskor mindig feszül a combom, feszülő comb mellett kereste meg a helyét, és most enélkül rossz helyre mászik.)
Ami a hajlítást illeti, 90%-ban az elszokás az ok arra, hogy nem tudom behajlítani. Emlékszem, amikor műtét előtt egy órára felvettem a térdrögzítőt, már nagyon elgémberedett a lábam. És most 600 órát nem volt behajlítva, még jó, hogy problémázik...
péntek, október 19
Gyógytorna 2
Szépen javul a térdem, az előző alkalomhoz igen hasonló gyakorlatokat kellett csinálnom. Nagyon kellemes élmény, hogy először éreztem a teljes combizmomat megfeszülni! Viszont egyre vékonyabb a combom, a kerülete már 4-5 cm-rel kisebb, mint a bal lábamon.
Ebben nagy változást nem is szabad várni az elején. Az izmot simán vissza lehetne hozni, de most a térdízület a szűk keresztmetszet. Alapszabály, hogy csak annyira szabad a lábat terhelni, amennyire az ízület is bírja; amint elkezd fájni, enyhíteni kell, vagy abba kell hagyni a gyakorlatot.
A térdem meg lett dicsérve, amikor nyújtott lábbal leülök és megfeszítem a combom, felemelkedik a sarkam! Ezt kb a második hét vége felé vettem észre itthon, a gyógytornász szerint sokaknak a nyolcadik héten sem sikerül még.
Fontos a térdrögzítő helyes állása, hogy a csukló az valóban a térd tengelyénél legyen. De mivel az ember lába lefelé keskenyedik, a rögzítő nagyon könnyen le tud csúszni - és ekkor meg pont, hogy jobban feszíti a térdet hajlításkor, ami még rosszabb, mintha rögzítő nélkül hajlítanám.
Saját megoldásom erre, hogy torna előtt a vádli feletti tépőzárat húzom meg erősen, mivel a vádli kicsit szélesedik lefele, így akadályozza a lecsúszást. De ezt sem lehet tartósan, mert így pont a vágott seb felett szorul meg a kötés, és 1-2 óra után már a seb elkezd színt váltani - ami gondolom nem egészséges.
Anyway, ha minden jól megy, akkor már csak egy hét, és rá lehet állni!
Ebben nagy változást nem is szabad várni az elején. Az izmot simán vissza lehetne hozni, de most a térdízület a szűk keresztmetszet. Alapszabály, hogy csak annyira szabad a lábat terhelni, amennyire az ízület is bírja; amint elkezd fájni, enyhíteni kell, vagy abba kell hagyni a gyakorlatot.
A térdem meg lett dicsérve, amikor nyújtott lábbal leülök és megfeszítem a combom, felemelkedik a sarkam! Ezt kb a második hét vége felé vettem észre itthon, a gyógytornász szerint sokaknak a nyolcadik héten sem sikerül még.
Fontos a térdrögzítő helyes állása, hogy a csukló az valóban a térd tengelyénél legyen. De mivel az ember lába lefelé keskenyedik, a rögzítő nagyon könnyen le tud csúszni - és ekkor meg pont, hogy jobban feszíti a térdet hajlításkor, ami még rosszabb, mintha rögzítő nélkül hajlítanám.
Saját megoldásom erre, hogy torna előtt a vádli feletti tépőzárat húzom meg erősen, mivel a vádli kicsit szélesedik lefele, így akadályozza a lecsúszást. De ezt sem lehet tartósan, mert így pont a vágott seb felett szorul meg a kötés, és 1-2 óra után már a seb elkezd színt váltani - ami gondolom nem egészséges.
Anyway, ha minden jól megy, akkor már csak egy hét, és rá lehet állni!
szerda, október 17
2 hét; anyagiak
Pontosabban 16 nap telt el a műtét óta. A térdem már jobb, ismét teljes erőbedobással tudok tornázni, viszont a lábam aggasztóan nagyon vékony.
No de nézzük, mennyibe is kerül ez a kis kaland:
Összesen: 353899,- Ft
No de nézzük, mennyibe is kerül ez a kis kaland:
650,- Baleset után jégzselé
2300,- Vizitdíjak és kórházi belépő
1044,- Voltaren Emulgel kenőcs
1326,- Rugalmas térdszorító
10000,- Vizitdíj
21000,- MRI
10000,- Vizitdíj
2329,- Flector EP tapasz
54000,- nyári gyógytornák (9x6000)
8000,- Vizitdíj
10000,- Vizitdíj
300,- Vizitdíj
835,- Véralvadásgátló injekció
36900,- Tatai kórház
883,- Vizitdíj, fájdalomcsillapító
10000,- Vizitdíj
20000,- Endobutton, ácskapocs
1220,- Jégzselé-tasak
10000,- Vizitdíj
664,- Mankók
12448,- Térdrögzítő
Várható költség:
120000,- kb 20 gyógytornaalkalom
20000,- Vizitdíj
Összesen: 353899,- Ft
péntek, október 12
Fájdalmas reggelek
Már a harmadik reggel, hogy fájós lábbal ébredek, mintha egyre jobban fájna. Sőt, be is van szépen dagadva - lásd kép. A gyógytornász azt mondta, hogy jegeljem többet, és kisebb intenzitással csináljam a gyakorlatokat - ezt fogom tenni.Ma reggel is 20 perc jegeléssel kezdtem, majd lefagyott a térdem, de nagyon jót tett neki. Hm, lehet, hogy gyakrabban kellett volna jegelni műtét után is.
szerda, október 10
Első Gyógytorna
Ma reggel nagyon rossz volt felkelni, sírt a térdem is, a combom is keményen. Pedig azt hittem csak egyre jobb lesz, rosszabbodásra nem számítottam.
Szóval ma megvolt az első gyógytorna, azaz a műtét utáni első gyógytorna (baleset után ugye három hónap gyógytorna volt).
Amiket megtudtam:
Szóval ma megvolt az első gyógytorna, azaz a műtét utáni első gyógytorna (baleset után ugye három hónap gyógytorna volt).
Amiket megtudtam:
- jobb a térdem, mint amilyen egy hetesen szokott lenni a betegeknek
- nyújtott combbal bármilyen gyakorlatot csinálhatok
- kéne jegelni, mert azért még dagadt kicsit (2-3-szor 15 percet naponta)
- mankózás közben is a járást kell imitálni, de nem szabad kicsit se ráállni a lábra
- lábemelés fel
- lábkitárás terpeszbe
- sarok alá labda, nyújtott lábat rá, lábat behajlít, visszaenged, saját súlyával nyújtjuk csak
- sarok alá labda, labdát lenyomjuk sarokkal, lábat emel
- labda térdhajlat alá, sarkat és térdet egyszerre lenyomjuk
- bal oldalra fekvésben: nyújtva emelget; előre hajlít - hátranyújt; nyújtva előre-hátra; hajlítva előre-hátra
- hasra feküdve: nyújtva emelget; pipába térdet kinyújt és feszít; térdet hajlít, sípcsontot emel
kedd, október 9
Varratkiszedés; 70 fok
No, végre utolértem magam - mostantól live közvetítést élvezhetnek a Tisztelt Olvasók. :)
Ma kikerültek a varratok, 48 óra múlva már víz is érheti a lábam - de fürdőt nem szabad venni, a meleg nem tesz jót neki. Okés, de fél lábon ugyanmár hogyan zuhanyozzak? Asszem marad a kád szélén ülés.
Plusz infók:
Mankózás nagyon könnyen megy már, kád szélére is tudok ülni a műtött lábamra (azaz ennyire meggyógyult már a hátsó combizom). Szerintem már rá is tudnék állni, dehát ugye nem szabad.
Ma kikerültek a varratok, 48 óra múlva már víz is érheti a lábam - de fürdőt nem szabad venni, a meleg nem tesz jót neki. Okés, de fél lábon ugyanmár hogyan zuhanyozzak? Asszem marad a kád szélén ülés.
Plusz infók:
- a szalag felszívódásának minimális a kockázata - nagyrészt akkor történik, ha elmozdul a helyéről
- bármit csinálhatok, ha a rögzítő rajtam van - azaz bármilyen irányú lábemelést, stb.
- a lábnyújtásom nagyon jó - nem fért be a keze a térdem alá; használt a sok nyújtás
- rögzítő 70 fokig enged mostantól (eddig 50 volt)
Mankózás nagyon könnyen megy már, kád szélére is tudok ülni a műtött lábamra (azaz ennyire meggyógyult már a hátsó combizom). Szerintem már rá is tudnék állni, dehát ugye nem szabad.
Október 8, hétfő: első hét vége
Otthoni feladat: lábam emelgetése nyújtva, combizom feszítés-elengedés sorozatban. Jó vicc, lévén csütörtökig óriási erőfeszítés árán sikerült egyáltalán felemelni a lábamat az ágyról. Igaz, ha egyszer már megemelkedett, akkor már tudtam emelgetni.
Ami kicsit megijesztett, hogy nem bírtam a combizmomat befeszíteni, mielőtt a teljes feszességet elérte volna, nagyon elkezdett fájni - amire a testem gondolom automatikusan elengedte. Így annyit tudtam tenni, hogy csak fájdalomhatárig feszítettem be, és azzal az erővel próbáltam emelni - több-kevesebb sikerrel.
Gyorsan összefoglalva a változásokat:
Ami kicsit megijesztett, hogy nem bírtam a combizmomat befeszíteni, mielőtt a teljes feszességet elérte volna, nagyon elkezdett fájni - amire a testem gondolom automatikusan elengedte. Így annyit tudtam tenni, hogy csak fájdalomhatárig feszítettem be, és azzal az erővel próbáltam emelni - több-kevesebb sikerrel.
Gyorsan összefoglalva a változásokat:
- okt 3, szerda: reggel Dr HI jön 5.30-ra, átköti a lábam - szépen javul. 8-kor hazamenetel, autóban minden kis rázás fájdalmas, de már sokkal kevésbé, mint előző nap
- okt 4, csütörtök: először alszom ki magam rendesen, bár még mindig csak a jobb oldalra fordulás a kényelmes. Első zuhany (persze a rögzítőben lévő lábam műanyag csőben és kádból kilógatva); már igazán rám fért. Még egy vizit Dr. HI-nél a rendelőben; lábamra már nem tesz fáslit; a térdem "szuper", viszont nem nyúlik eléggé. A merev asztalon egymás mellé helyezve kinyújtott lábaimat, tenyerével simán be tudott nyúlni a jobb térdhajlat alá, míg a bal teljesen leért az asztalra.
- okt 5, péntek: könnyebben emelem a lábam, könnyebben kelek fel az ágyból is.
- okt 6, szombat: 3x10 nyújtott lábemelés
- okt 7, vasárnap: könnyebb a mankózás, napról napra jobb a térdem
- okt 8, hétfő: már hasra tudok fordulni, nyújtva a műtött lábat!
Október 2, kedd: másnap
Reggel 5.30-ra jött Dr HI, hogy átkösse a sebet, és kivegye a csövet a lábamból. Szépnek mondta a lábam (nem volt annyira dagadt, mint egyes internetes képeken - gondolom a kivezetett folyadéknak köszönhetően). Aztán jött a cső kihúzása. Nem fájt, de nagyon kellemetlen érzés volt. Viszont azt is lehetett érezni, hogy egy idegen anyag távozik onnan - ez viszont kifejezetten jól esett. Ezek után lábam visszafáslizta és a térdrögzítőt a fix 15 fokról áttette 0-50 fokos állásba. Házi feladat a lábnyújtást gyakorolni - a hegképződést megelőzendő.
Apukám megjött reggel 8-ra, és ott volt egész nap - hihetetlenül megnyugtató volt már csak a jelenléte is. Reggel 10-től aludtam egy nagyot - már amekkorát adott pillanatban lehetett.
Sokféle fájdalmat éreztem: volt ugye a sebek fájdalma, a nagy vágás elöl, a kis lyukak felette és oldalt; volt maga az ízületi fájdalom; fájt a hátsó combizmom, és - állítólag az elszorítástól - a normál combizmomban olyan érzésem volt, mintha állandó izomlázam lenne. Talán ezutóbbi, tompa, de mégis erős fájdalom volt a legelviselhetetlenebb.
Érdekes még, amit egy másik blogon is olvastam: pont az elalvás pillanatában a hátsó combizmom megrándult (és hatalmas fájdalom nyilallt belé, lévén onnan jött ki a pótszalag). Rendszeresen pont az elalvás pillanatában - és utána persze már nem bírtam visszaaludni.
Aznap délben jött a nővér, hogy kezdjünk mankózni tanulni. Aha, persze! Amikor még fel se keltem az ágyból, és az ágyon belül maradva is minden kis mozdulat kínszenvedés volt... De az tény, hogy másnap reggel már hazakészültem. A nővér azt mondta, már önállóan mankózva kell a röntgenbe lemennem.
Kicsit később megjelent a helyi gyógytornász is, hogy tanítson mankózni. Előadtam addigi tudásomat, mire kijavított, hogy nem, a rossz lábat is le kell tenni, nem ráállva, csak saját súlyát ráhelyezve. Hát jó. Irány a röntgen.
A röntgenben megcsodálhattam életem első (bár rejtett) testékszereit: a titánium endobuttont és ácskapcsot a csontjaimban. Szép.
Visszafelé, a liftből kilépve megláttam, hogy épp akkor mossák fel a folyosót - és eszembe jutott Obi-Wan Kenobi megjegyzése ("I have a baaaaad feeling about this"). Már majdnem túl voltam a felmosott részen, amikor a mankóm kicsúszott - és sikerült három héttel előrehozni a gyógyuló lábra való ráállást. A kiáltásra szerencsére odajött néhány nővér, és megfogtak... de a hátsó combizmom aznap folyamatosan sajgott.
Aznap este megtaláltam, hogyan vágjak vissza szobatársamnak a horkolásért: kiderítettem, hogy az ágy alsó felének emelésével gombnyomásra fel tudom polcolni a lábam. Érdekesség az, hogy jobb oldalamon felpolcolás nélkül, bal oldalamon meg felpolcolással tudtam fájdalommentesen feküdni. Így aztán ahogy váltogattam a pozíciókat, úgy nyomogattam az ágy gombjait - de a szobatárs volt olyan megértő, hogy nem szólt érte (vagy fel sem ébredt rá).
Éjjel hajnali 4-ig (1-2 órás alvásokkal megszakítva) sikerült befejeznem Harry Potter második részét; izgatottan és kicsit félve vártam a hazautat.
Apukám megjött reggel 8-ra, és ott volt egész nap - hihetetlenül megnyugtató volt már csak a jelenléte is. Reggel 10-től aludtam egy nagyot - már amekkorát adott pillanatban lehetett.
Sokféle fájdalmat éreztem: volt ugye a sebek fájdalma, a nagy vágás elöl, a kis lyukak felette és oldalt; volt maga az ízületi fájdalom; fájt a hátsó combizmom, és - állítólag az elszorítástól - a normál combizmomban olyan érzésem volt, mintha állandó izomlázam lenne. Talán ezutóbbi, tompa, de mégis erős fájdalom volt a legelviselhetetlenebb.
Érdekes még, amit egy másik blogon is olvastam: pont az elalvás pillanatában a hátsó combizmom megrándult (és hatalmas fájdalom nyilallt belé, lévén onnan jött ki a pótszalag). Rendszeresen pont az elalvás pillanatában - és utána persze már nem bírtam visszaaludni.
Aznap délben jött a nővér, hogy kezdjünk mankózni tanulni. Aha, persze! Amikor még fel se keltem az ágyból, és az ágyon belül maradva is minden kis mozdulat kínszenvedés volt... De az tény, hogy másnap reggel már hazakészültem. A nővér azt mondta, már önállóan mankózva kell a röntgenbe lemennem.
Kicsit később megjelent a helyi gyógytornász is, hogy tanítson mankózni. Előadtam addigi tudásomat, mire kijavított, hogy nem, a rossz lábat is le kell tenni, nem ráállva, csak saját súlyát ráhelyezve. Hát jó. Irány a röntgen.
A röntgenben megcsodálhattam életem első (bár rejtett) testékszereit: a titánium endobuttont és ácskapcsot a csontjaimban. Szép.
Visszafelé, a liftből kilépve megláttam, hogy épp akkor mossák fel a folyosót - és eszembe jutott Obi-Wan Kenobi megjegyzése ("I have a baaaaad feeling about this"). Már majdnem túl voltam a felmosott részen, amikor a mankóm kicsúszott - és sikerült három héttel előrehozni a gyógyuló lábra való ráállást. A kiáltásra szerencsére odajött néhány nővér, és megfogtak... de a hátsó combizmom aznap folyamatosan sajgott.
Aznap este megtaláltam, hogyan vágjak vissza szobatársamnak a horkolásért: kiderítettem, hogy az ágy alsó felének emelésével gombnyomásra fel tudom polcolni a lábam. Érdekesség az, hogy jobb oldalamon felpolcolás nélkül, bal oldalamon meg felpolcolással tudtam fájdalommentesen feküdni. Így aztán ahogy váltogattam a pozíciókat, úgy nyomogattam az ágy gombjait - de a szobatárs volt olyan megértő, hogy nem szólt érte (vagy fel sem ébredt rá).
Éjjel hajnali 4-ig (1-2 órás alvásokkal megszakítva) sikerült befejeznem Harry Potter második részét; izgatottan és kicsit félve vártam a hazautat.
Október 1: műtét
Eljött a nagy nap. Reggel fél nyolcra megjött Dr HI is, megjelölte a lábam. A sérültet.
Persze még ő sem mondta, hogy pontosan mikor kerülök sorra, pedig fontos lett volna tudni, hiszen mindenképp szét akartam kürtölni az időpontot, hogy a barátaim szellemi energiájukkal is segítsenek.
Azt tudtam, hogy négyen állunk sorban, két kisműtét és kettő nagy, első pedig a szobatársam lesz. Gondoltam ha az én nagyműtétem 60 perc és nyolckor indul a sor, akkor 9 és 12 között leszek valahol. Aha, persze.
Ott kezdődött, hogy reggel 10-re már jöttek, és adtak egy "mosolytablettát", amitől jó kedélyűen elaludtam (éjjel a horkolós szobatársnak köszönhetően amúgy se sokat sikerült). Kókadozva nyitottam ki a szeme a 12.30-as ébresztőn, hogy akkor éles a szike, kéne menni... kiváló, gyorsan SMS a barátoknak, hogy most szorítsanak igazán, mert indul a menet.
Gyorsan elmentem WC-re, mivel műtét után 24 órás hanyattfekvés várt rám, és nem igazán komálom az ágytálat. A heti zuhany már alvás előtt megvolt (műtét után csak egy héttel, varratkivétel után érheti víz a lábat).
Alsónaci maradhatott rajtam, majd egy félig átlátszó, hátul nyitott kék köpeny-szerűséget tettek rám, fejemre meg a szokásos fürdősapit, és így toltak fel a második emeleti műtő elé. Közben figyeltem a plafonon elsuhanó lámpákat - pont ugyanúgy, ahogy a halivúdi filmekben mutatni szokták, ilyen "élményben"
úgysem volt még részem.
A műtőben kaptam meg a csuklómba az intravénás interfészt, majd leborotválták a megjelölt lábam - meg kell jegyeznem, igen formás kis jobb lábam van. Azaz volt akkor.
Következő fázis: érzéstelenítés. Gerincbe. Juhé. Hajoljak előre. Nem úgy, még jobban, hogy kitoljam a gerincem alsó részét. Úgy, most látszik. Au - gondolom ez a lidokain, mert látni nem látok semmit. Bizsergés, ami átmegy zsibbadásba. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Na most ért el oda a tű, ahol nem hatott a lidokain... A műtős poénkodik, hogy jé, a másik oldalon már látszik a tű hegye... vicces. Najó, kicsit tényleg vicces :)
Hanyattfekvés, meleget kell éreznem. Kezdem is, kellemesen bizsereg a lábam. 2-3 perc után a lábamba csípnek, érzem-e. Mondom igen. Jó, várjunk... még 2-3 perc, újabb csípés, beszólok, hogy csipked. Aszondja, mozgassam a lábam - lelkesen elkezdem lóbálni... Várunk még. Öt perc után még mindig érzem a csípéseket - okés, újabb szúrás. Lábamat leveszik az emelvényről, oldalra fordítanak, hallom az altatóorvost ("még két milliliter") - szerencsére az újabb szúrást nem érzem már - és utána már a lábamat sem.
A mosolytabi hatóanyagát intravénásan is megkapom, akkor csak mosolygok rá - pedig sajna ennek köszönhetően alig emlékszem a műtétre. Azt még tudom, hogy a jobb combomra tesznek egy nagy fekete elszorító valamit - mint később megtudom, az egész vérkeringést elzárják (lassítják?), hogy a műtétet ne zavarja ömlő vér az első vágás után. A combom nem rohad le az egy órás vértelenségtől, de egy teljes hétig érzem az utóhatásokat.
A műtét (gondolom) úgy ment, mint ahogy a bal oldalon linkelt videón is látszik; 1-2 pontra emlékszem azért:
A következő feladat: pisi. Ugyanis ha nem érezzük a hólyagunkat, akkor ürítés nélkül túlfeszítheti magát - amit csak katéterezéssel lehet megelőzni. Először 21.50-kor indult meg valami, de nem a szokásos örömteli ürítő érzés volt, izomból kellett nyomni elég erősen. Bár állítólag hat óra alatt ki kellett volna mennie az összes érzéstelenítőnek, éjfélig azért bőven bizsergett még a fenekem. Lehet, hogy az extra adag miatt a hatásidő is megnőtt.
Ja, az érzéssel a fájdalom is visszajött a lábamba. Térdrögzítő 15 fokon fixre állítva, de így is minden apró mozgás (pl bokamozgatás) is szúró fájdalommal járt a térdemben. Mondtam már, hogy volt benne egy cső is? Amikor mozgolódtam erre-arra, az átlátszó csőben látszódott, ahogy megindul a halványpiros átlátszó folyadék a térdemből. De ez jó, hiszen minden egyes távozó csepp a későbbi nyomást enyhítette a lábamon.
Mikor meguntam, olyan éjjel 2-3-ig Harry Pottert olvastam - merem ajánlani hasonló szituációkra, a könnyű olvasmány hatásosan tereli el a figyelmet a fájdalomról. Fájdalomcsillapítót nem akartam kérni, a mottóm az, hogy tudni akarom, mi történik velem, és a fájdalom is információként szolgál.
Persze még ő sem mondta, hogy pontosan mikor kerülök sorra, pedig fontos lett volna tudni, hiszen mindenképp szét akartam kürtölni az időpontot, hogy a barátaim szellemi energiájukkal is segítsenek.
Azt tudtam, hogy négyen állunk sorban, két kisműtét és kettő nagy, első pedig a szobatársam lesz. Gondoltam ha az én nagyműtétem 60 perc és nyolckor indul a sor, akkor 9 és 12 között leszek valahol. Aha, persze.
Ott kezdődött, hogy reggel 10-re már jöttek, és adtak egy "mosolytablettát", amitől jó kedélyűen elaludtam (éjjel a horkolós szobatársnak köszönhetően amúgy se sokat sikerült). Kókadozva nyitottam ki a szeme a 12.30-as ébresztőn, hogy akkor éles a szike, kéne menni... kiváló, gyorsan SMS a barátoknak, hogy most szorítsanak igazán, mert indul a menet.
Gyorsan elmentem WC-re, mivel műtét után 24 órás hanyattfekvés várt rám, és nem igazán komálom az ágytálat. A heti zuhany már alvás előtt megvolt (műtét után csak egy héttel, varratkivétel után érheti víz a lábat).
Alsónaci maradhatott rajtam, majd egy félig átlátszó, hátul nyitott kék köpeny-szerűséget tettek rám, fejemre meg a szokásos fürdősapit, és így toltak fel a második emeleti műtő elé. Közben figyeltem a plafonon elsuhanó lámpákat - pont ugyanúgy, ahogy a halivúdi filmekben mutatni szokták, ilyen "élményben"
úgysem volt még részem.
A műtőben kaptam meg a csuklómba az intravénás interfészt, majd leborotválták a megjelölt lábam - meg kell jegyeznem, igen formás kis jobb lábam van. Azaz volt akkor.
Következő fázis: érzéstelenítés. Gerincbe. Juhé. Hajoljak előre. Nem úgy, még jobban, hogy kitoljam a gerincem alsó részét. Úgy, most látszik. Au - gondolom ez a lidokain, mert látni nem látok semmit. Bizsergés, ami átmegy zsibbadásba. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Na most ért el oda a tű, ahol nem hatott a lidokain... A műtős poénkodik, hogy jé, a másik oldalon már látszik a tű hegye... vicces. Najó, kicsit tényleg vicces :)
Hanyattfekvés, meleget kell éreznem. Kezdem is, kellemesen bizsereg a lábam. 2-3 perc után a lábamba csípnek, érzem-e. Mondom igen. Jó, várjunk... még 2-3 perc, újabb csípés, beszólok, hogy csipked. Aszondja, mozgassam a lábam - lelkesen elkezdem lóbálni... Várunk még. Öt perc után még mindig érzem a csípéseket - okés, újabb szúrás. Lábamat leveszik az emelvényről, oldalra fordítanak, hallom az altatóorvost ("még két milliliter") - szerencsére az újabb szúrást nem érzem már - és utána már a lábamat sem.
A mosolytabi hatóanyagát intravénásan is megkapom, akkor csak mosolygok rá - pedig sajna ennek köszönhetően alig emlékszem a műtétre. Azt még tudom, hogy a jobb combomra tesznek egy nagy fekete elszorító valamit - mint később megtudom, az egész vérkeringést elzárják (lassítják?), hogy a műtétet ne zavarja ömlő vér az első vágás után. A combom nem rohad le az egy órás vértelenségtől, de egy teljes hétig érzem az utóhatásokat.
A műtét (gondolom) úgy ment, mint ahogy a bal oldalon linkelt videón is látszik; 1-2 pontra emlékszem azért:
- kiderül, hogy nincs a porcnak semmi baja, a keresztszalag meg teljesen el van szakadva; a mozgatást a szalag bentragadt csonkja akadályozta
- megkérdezem a műtősnővért, hogy mi történik, ő elmondja, hogy épp most vették ki az ínt a combomból, és eddig minden rendben
- megkérdezem az altatóorvost, hogy ugye biztosan a bal lábamat műtik - erre ő elfehéredik, majd veszi a poént
- rálátok az artroszkóp monitára, jó sok "szösz" van az ízületemben (zsír?? szakadt keresztszalag maradványa?), emlékszem, ahogy egy fogószerűséggel Dr HI kitépkedi őket. Meg láttam, ahogy egy cérnával lemérik a kifúrt csatorna hosszát, láttam a fúró hegyét behatolni az ízületbe, éreztem, ahogy fúrkálják a lábam, kalapáccsal ütögetnek valamit (gondolom az ácskapcsot, amivel alul rögzítették az ínt).
- a műtősnő biztosít arról, hogy minden rendben van, és már kapcsolják is ki a monitort - a műtét 58 perces volt
A következő feladat: pisi. Ugyanis ha nem érezzük a hólyagunkat, akkor ürítés nélkül túlfeszítheti magát - amit csak katéterezéssel lehet megelőzni. Először 21.50-kor indult meg valami, de nem a szokásos örömteli ürítő érzés volt, izomból kellett nyomni elég erősen. Bár állítólag hat óra alatt ki kellett volna mennie az összes érzéstelenítőnek, éjfélig azért bőven bizsergett még a fenekem. Lehet, hogy az extra adag miatt a hatásidő is megnőtt.
Ja, az érzéssel a fájdalom is visszajött a lábamba. Térdrögzítő 15 fokon fixre állítva, de így is minden apró mozgás (pl bokamozgatás) is szúró fájdalommal járt a térdemben. Mondtam már, hogy volt benne egy cső is? Amikor mozgolódtam erre-arra, az átlátszó csőben látszódott, ahogy megindul a halványpiros átlátszó folyadék a térdemből. De ez jó, hiszen minden egyes távozó csepp a későbbi nyomást enyhítette a lábamon.
Mikor meguntam, olyan éjjel 2-3-ig Harry Pottert olvastam - merem ajánlani hasonló szituációkra, a könnyű olvasmány hatásosan tereli el a figyelmet a fájdalomról. Fájdalomcsillapítót nem akartam kérni, a mottóm az, hogy tudni akarom, mi történik velem, és a fájdalom is információként szolgál.
hétfő, október 8
Szeptember 30, vasárnap: tatai kirándulás
Mielőtt leléptem, gyorsan csináltam képet az egészséges lábamról, hogy meglegyen emlékbe. A jobb oldalon lévő lábamat kell figyelni (és az tényleg a jobb térdem, mert tükörben fényképeztem), egyelőre nem sok különbség látszik, annak ellenére, hogy 2-3 cm-rel már kisebb a jobb combom kerülete.Háttérben a mankó, még szintén aznap gyakoroltam kicsit a mankózást és a térdrögzítőben az életet (wc-re leülés, például!), ami a későbbiekben igen hasznosnak bizonyult.
A kórház nem is igazán kórház... kb 7-8 kétágyas szobájuk van, mintha egy hotelben lennénk. TV-jük nagy meglepetésemre nem volt - viszont minden ágy mellett a falban ott figyelt az RJ-45-ös csatlakozó, amiből internetet lehetett csapolni. Másnapra már meg is volt rendelve a laptop.
Már aznap este kaptunk vacsorát, nem holmi menzakaját, hanem frissen sütött zsömlét. Mondom, mintha szálloda lenne.
Nővér nagyon kedves volt, első kérésre kicserélte a nagypárnámat két kicsire. Ágy mellett félkarnyújtásnyira volt a nővérhívógomb, aminek később nagy szerep jutott...
Aznap a Harry Potter I. részét olvasva hajtottam álomra a fejemet.
Szeptember 24-28: műtét előkészítés
Menetrend röviden:
- szept 25, kedd: laborvizsgálat és egyéb Budaörsön
- röntgen (térd oldalt, térd terheléssel, mellkas)
- EKG
- vér, vizelet - itt kiderült, hogy A+ a vércsoportom, ellenanyag negatív
- recept mankóra, rögzítőre
- kórház beutaló és leírás
- szept 26, szerda: mankó és térdrögzítő vásárlás
- szept 27, csütörtök: laboreredmény elhozatal
Szeptember 21: döntés
Oda-vissza hánytorgatva a dolgot gondolkoztam, mi tévő is legyek. Lehetséges kimenetelek:
- kisműtét, keresztszalag ép: mázli, ez jó lenne
- kisműtét, ACL szakadt: 4-6 hét után derül ki, kell-e műtét. De a lenti információk nagyon a szalagnélküli élet ellen beszélnek
- nagyműtét, keresztszalag ép: semmi extra
- nagyműtét, ACL szakadt és pótolják: 1 műtét alatt le van tudva az egész, és a pótlás ellen nem beszél semmi, sőt -- lásd lejjebb.
- HL már azt mondta, hogy műteni kell, igaz, nem sokat foglalkozott velem
- internetes kutatás eredménye:
- ACL szakadás műtét nélkül: porcsérülés előbb-utóbb
- senki sem bánta meg, hogy megcsináltatta
- N Balázs ismerőssel találkozás: neki mindkét térdében szakadt a szalagja, elmondása szerint kb két évben egyszer kiakad a térde, ezen kívül semmi gond. Probléma: két évente is sok, ha kiakad, én 70 évesen is táncolni akarok
- Kockázatok:
- hegesedés: gáz, ha nem tudom kinyújtani a lábam és sántítok, de ez javítható, és elég kicsi a kockázata (főleg, hogy megcélozzuk a lelkiismeretes gyógytornát)
- guggolás: eddig se ment, nem gond
- pótszalag felszívódás: olyan lesz, mintha meg se műtöttük volna
Video: ACL műtét, narrátorral!
Odass! Angolul tudni kell, de nagyon jó! Rajtam is ilyet csináltak, kivéve a végső rögzítést. Embed-delni nem szabad, így csak a link: http://youtube.com/watch?v=_DkdOQSHYkY
vasárnap, október 7
Szeptember 18. Dr. HI
Másnap elmentem Dr HI-hez, először persze nem említve, hogy előző nap HL-nél is voltam - de mint kiderült, abszolút nem zavarja, sőt, bíztatott is, hogy minél több infót szerezzek be. Sokkal szimpatikusabb hozzáállás...
Diagnózis: nem 100%-ig biztos benne, hogy ACL szakadás van, viszont porcsérülés teljesen biztos, amit bizonyosan korrigálni kell. Két alternatívát kínált:
Diagnózis: nem 100%-ig biztos benne, hogy ACL szakadás van, viszont porcsérülés teljesen biztos, amit bizonyosan korrigálni kell. Két alternatívát kínált:
- kisműtét: 10 perces műtét során csak porc javítása artroszkóppal, ACL szemrevételezése; 4-6 hét rehab, és ACL pótlás csak instabilitás esetén második műtéttel
- rögtön nagyműtétre készülés: porc javítása, és ha kell, rögtön szalagpótlás, ez már egy nagyobb, 60 perces műtét lenne
- ACL műtét menetrend:
- 2-3 nap kórház
- 3 hét mankó
- 6 hét térdrögzítő
- fél - 1 év rehab
- Munkábajárás: 3 hét után (irodai munka szgépnél)
- részleges szakadásnál semmit nem csinálnak
- olyan, hogy szalagnyúlás nincs; csak szakadni tud (esetleg részlegesen)
- kockázatok, mindkettő esetén:
- bevérzés
- nehézkes sebgyógyulás
- sebfertőzés
- ACL-specifikus, hosszú távú kockázatok:
- gyógyuló csont a szalag köré "hegesedik", és akadályozza a térd teljes nyújtását - ez viszont sántítást okoz, korrekció csak műtéttel; 1-2%
- teljes leguggolás nem fog menni (eddig se ment, le tudok mondani róla; egyáltalán meglep, hogy le fogok tudni :))
- beültetett ín felszívódik (ekkor olyan lesz, mintha semmit se csináltunk volna)
- térd kicsit laza marad (de jobb, mint műtét előtt)
- Használt módszer:
- hamstring graftot használ, azaz pótolt szalagot a hátsó combizomból nyeri. Ez két erős ínnal csatlakozik a sípcsonthoz, ebből az egyiket veszik ki. Az ínakat egyébként lehet érezni behajlított lábbal a térd alatt.
- szalag rögzítése endobutton-nal és ácskapoccsal
- kisműtét ktg:
- Budaörs TB-támogatott: műtét 50k
- Pesten magánklinika: 240e
- ACL ktg:
- Tatai Kastélypark Klinika: napi kb 12-13e "hotelszolgáltatás", maga a műtét TB-támogatott és Dr HI nem fogad el semmit; + 20e a titán endobutton és ácskapocs
- Pesti magánklinika: 3-400e, akkor javasolt, ha nincs TB
Lachman és asztalfiók teszt
Először is, mi az az elülső keresztszalag:
http://en.wikipedia.org/wiki/Anterior_Cruciate_Ligament
ACL-sérülés gyanús térdet alapvetően Lachman- és asztalfiók tesztekkel szoktak vizsgálni, melyek a sípcsont (tibia) előre irányba (anterior) való elmozdulását teszteli, mely mozgást az ép ACL akadályozna meg.
Lachman teszt: kb 30 fokos szögbe hajlítják a térdet, két kézzel megfogva a sípcsontot erővel megpróbáljuk előre húzni.
Asztalfiók ("anterior drawer") teszt: térd 90 fokban, behajlított könyökkel megrángatjuk előrefelé, megnézzük mennyire mozdul ki (mint egy asztal fiókja, mennyire lehet kihúzni).
Források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Lachman_test
http://en.wikipedia.org/wiki/Drawer_test
Érdemes még YouTube-on is ezekre ("lachman test", "anterior drawer test") rákeresni, kitűnő példákat lehet látni, amíg még működik, link itt: http://youtube.com/watch?v=VqekkznP-Lw A videó nagyon félelmetes, pedig érzésre egyáltalán nem rossz.
Viszont ezen tesztek legnagyobb problémája, hogy kifejlett combizomzat esetén (például intenzív tánc, ugye...) az izmok is stabilizálhatják a sípcsontot. Ekkor az orvosok csípőből rámondják, hogy rendben van a térdszalag. Kétely esetén magánrendelőből (és külföldön) rögtön MRI-re küldik a pácienst, mely a térd szöveteit is kitűnően megjeleníti (röntgenen ugye csak a csontokat látni). Németországban nem szórakoznak, rögtön CT-vel kezdenek...
Érdekesség: http://sciencelinks.jp/j-east/article/200223/000020022302A0839053.php - itt írnak egy új diagnosztikai módszerről, mely az Achilles ín feszességéből következtet az ACL állapotára.
http://en.wikipedia.org/wiki/Anterior_Cruciate_Ligament
ACL-sérülés gyanús térdet alapvetően Lachman- és asztalfiók tesztekkel szoktak vizsgálni, melyek a sípcsont (tibia) előre irányba (anterior) való elmozdulását teszteli, mely mozgást az ép ACL akadályozna meg.
Lachman teszt: kb 30 fokos szögbe hajlítják a térdet, két kézzel megfogva a sípcsontot erővel megpróbáljuk előre húzni.
Asztalfiók ("anterior drawer") teszt: térd 90 fokban, behajlított könyökkel megrángatjuk előrefelé, megnézzük mennyire mozdul ki (mint egy asztal fiókja, mennyire lehet kihúzni).
Források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Lachman_test
http://en.wikipedia.org/wiki/Drawer_test
Érdemes még YouTube-on is ezekre ("lachman test", "anterior drawer test") rákeresni, kitűnő példákat lehet látni, amíg még működik, link itt: http://youtube.com/watch?v=VqekkznP-Lw A videó nagyon félelmetes, pedig érzésre egyáltalán nem rossz.
Viszont ezen tesztek legnagyobb problémája, hogy kifejlett combizomzat esetén (például intenzív tánc, ugye...) az izmok is stabilizálhatják a sípcsontot. Ekkor az orvosok csípőből rámondják, hogy rendben van a térdszalag. Kétely esetén magánrendelőből (és külföldön) rögtön MRI-re küldik a pácienst, mely a térd szöveteit is kitűnően megjeleníti (röntgenen ugye csak a csontokat látni). Németországban nem szórakoznak, rögtön CT-vel kezdenek...
Érdekesség: http://sciencelinks.jp/j-east/article/200223/000020022302A0839053.php - itt írnak egy új diagnosztikai módszerről, mely az Achilles ín feszességéből következtet az ACL állapotára.
Szeptember 17: Dr. HL
Szóval eljött a hétfő, 17.00-ra volt időpontom Dr. HL-hez a magánrendelőjébe. Odaérek, rendelő dugig, alig tudtam leülni... Végre sikerült, majd egy óra 20 perc várakozás (félálomban alvás) után be is jutottam. Teccikérteni, magánrendelő, megbeszélt időpont, 8 ezer forintos vizitdíj.
Meséltem neki a sztorit, kérdezi, miért mentem el hozzá, ha már van orvosom - mondom, több szem többet lát. Rosszallóan mondja, hogy ezzel nem ért egyet... Arra nem is gondol, hogy esetleg egyik orvos megláthat valamit, amit a másik nem?? Emberek vagyunk, mindenki tévedhet, itt nem a büszkeségről kellene szólnia a dolognak.
A vizsgálat két percig tartott. Lachmann és asztalfiókteszt (ld köv bejegyzés) pozitív, érdekes, én is sokkal lazábbnak éreztem a térdemet, feltételezem a másfél órás bóbiskolás alatt volt alkalma ellazulnia az izmoknak.
Még érdekes volt, hogy egy tanítványa ott figyelt vizsgálat alatt, és mókás volt, hogy egy másik meg az elhúzott függöny mögött hallgatózott. Kicsit kísérleti nyúlnak, nem kiemelt betegnek (hahó, magánrendelő!) éreztem magam.
Megnyomkodta a térdemet oldalról is, mondtam, hogy nem fáj jobban, mint a bal térdemen való nyomkodás.
Diagnózis: teljes keresztszalag (LCA) szakadás, porcsérülés; javasolt a szalagpótló műtét. (Magyarázat: "egyszerű műtét, két kicsi lyukon keresztül pótoljuk az elszakadt szalagot". Hát hadd ne röhögjem el magam.)
Meséltem neki a sztorit, kérdezi, miért mentem el hozzá, ha már van orvosom - mondom, több szem többet lát. Rosszallóan mondja, hogy ezzel nem ért egyet... Arra nem is gondol, hogy esetleg egyik orvos megláthat valamit, amit a másik nem?? Emberek vagyunk, mindenki tévedhet, itt nem a büszkeségről kellene szólnia a dolognak.
A vizsgálat két percig tartott. Lachmann és asztalfiókteszt (ld köv bejegyzés) pozitív, érdekes, én is sokkal lazábbnak éreztem a térdemet, feltételezem a másfél órás bóbiskolás alatt volt alkalma ellazulnia az izmoknak.
Még érdekes volt, hogy egy tanítványa ott figyelt vizsgálat alatt, és mókás volt, hogy egy másik meg az elhúzott függöny mögött hallgatózott. Kicsit kísérleti nyúlnak, nem kiemelt betegnek (hahó, magánrendelő!) éreztem magam.
Megnyomkodta a térdemet oldalról is, mondtam, hogy nem fáj jobban, mint a bal térdemen való nyomkodás.
Diagnózis: teljes keresztszalag (LCA) szakadás, porcsérülés; javasolt a szalagpótló műtét. (Magyarázat: "egyszerű műtét, két kicsi lyukon keresztül pótoljuk az elszakadt szalagot". Hát hadd ne röhögjem el magam.)
Kis csúszás....
No igen, a műtét előtt kissé összecsúsztak az események, nem sok időm volt blogot írni. De szándékomról nem tettem le, naplózom az eseményeket -- most visszamenőleg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)