Még egy válasz...

Hétfőn, (ápr.1) megyek keresztszalag műtétre, iskolában tornaórán foci közben kirúgták, és elszakadt. Most állok érettségi előtt, de megkockáztatom a műtétet, mert nagyon szeretek focizni, és nem bírok tovább várni. Így is ha minden igaz, 6 hónap múlva tudok legközelebb, de félek több lesz...Te hogy érzed, 6 hónap után menne focizás, keményebb futás, keményebb megterhelés?

Most vagyok hat hónapos, igaz az utolsó egy hónap gyógytornát nem vettem annyira komolyan, inkább csak úgy edzegettem a lábam.

Most én még semmiképp sem mernék focizni. Futni igen, de nem megterhelően. Még mindig ott tartok, hogy egy erősebb (1 órás) edzés után már fáj a lábam, nagyon érzem a térdemet.

A teljes gyógyulás 12-18 hónap, elvben 4-5 hónapos kortól lehet kezdeni enyhén futni, 6 hónap után meg erősebben sportolni - de még mindig nagyon odafigyelve. De. Ez átlag. Méghozzá külföldi, ahol gyorsabb ("agresszívabb") gyógytornát alkalmaznak. Minden egyéntől függ, lényeg, hogy az orvosodat kövesd, és csak akkor focizz, ha megengedte. Jaigen: és minél inkább tartod magad a gyógytornához, annál hamarabb rendbe jössz!


Mint írtam, nem vagyok orvos. Amit itt írok, az csak a saját tapasztalat, illetve amit én olvastam más ACL-témájú blogokban az interneten (sajna még csak angolul).

Sok sikert a műtéthez!

Válasz egy kommentre

Önző mód egy kis gyorsjelentés előbb, mert nem bírom ki: pénteken (kb egy hónap után) ismét voltam konditeremben, jól megdolgoztatva a lábam. Aznap este mintha be is dagadt volna, másnap fájt, de csak kicsit, és másnap estére már semmi baja nem volt!! Emberek, javulok! Van még itt remény, kéremszépen.

Szóval köszönöm a kommentet, minden olvasói visszajelzésnek nagyon örülök, és szívesen megosztom saját gondolataimat is.

Viszont nem vagyok orvos, ezért mindenképp érdemes egy elismert térdsebésszel konzultálni, még ha a magánrendelő vizitdíját ki is kell fizetni.

Érdekes, amit az MRI eredményed ír, amit én ebből értelmezni tudok:

• keresztszalagon látszik a korábbi sérülés, de funkcionálisan rendben van (nekem azt mondták, hogy az ACL vagy elszakadni tud, vagy részlegesen szakad, de akkor még tart - olyan, hogy nyúlás, nem létezik)
• enyhe synovitis (ízületi gyulladás egy formája, bővebben itt és itt) látható rajta
  

Ember, használd az internetet! Személy szerint utálom az orvosok (főleg "állami" orvosok) azon szokását, hogy minél inkább sötétben tartják a pacienst, éreztetik velünk, hogy ezt mi úgysem értenénk meg, ehhez mi hülyék vagyunk. Akik az én szememben orvosok (az én operáló orvosom is), azok a páciens alázása helyett minden kérdésre részletesen válaszolnak, akár anatómia-órát is tartanak, ha kell.

Szerencsére viszont a latin szakszöveg megértése ma már nem akadály, az interneten minden információ megtalálható - igaz, angolul érdemes tudni. Vagy ezt a blogot olvasni ;)

De témához vissza, de sok szöveg helyett inkább csak néhány gondolat -- és még egyszer: semmiképp se az én véleményemre adj, nem vagyok orvos! :)

• ha egy sérülés után 2-3 hónap alatt rendbejössz (teljesen panaszmentes leszel), akkor ott - szerintem - nagy hiba nem lehet. Nekem 2-3 hónap gyógytornás kezelés után sem jött rendbe, és fájt ill. instabil volt a lábam
  
• nem mindig "megy ki" a térdünk, amikor úgy érezzük, bár pontos leírást nem adtál
  
• a szalagod (még ha duzzadt is), az MRI szerint ép -- mechanikailag nem lenne szabad kimennie a térdednek
• bár ennek nagyon ellentmond, hogy ilyen sokszor instabillá vált a térded. Sajnos az MRI-t kezelő orvos is hibázhat... Ha van fölös 21e Ft-od, szerintem menj el és csináltass másik MRI vizsgálatot. Címek és telefonszámok pl. ebben a fórumban találhatók, én a Bajcsy-n voltam, az orvosom szerint ők vérprofik.
  
• amikor még nem tudtam, h szakadt a szalagom és tánc közben kiment a térdem - azaz úgy éreztem, a combcsont fordul, a sípcsont marad helyben, és a térdemben éreztem a "ki- és visszacuppanást" -, akkor nem kellett 3 hét, hogy renbe jöjjek, sőt, mintha jót is tett volna a kimozdulás. Igaz, térdszorítóban voltam, és minimálisan mozdult el; gondolom más a helyzet, ha teljesen kifordul, és erővel kell visszarakni a helyére. (Brrrr, belegondolni is rossz...)

Tehát therápiás javaslatom: menj el profi térdsebészhez. Neveket itt nem szeretnék írni, de netes fórumok tele vannak ajánlásokkal.

Ja, és írj blogot a tapasztalataidról! :)

Kis torna...

...és másnap máris fáj (jó, csak kicsit) a lábam és megint kezd recsegni. Why, oh, why?!?

Pihenés

Tegnap sikerült a tornát újrakezdeni, némi lépcsőmászás formájában.

Eredmény: reggeli fájás és recsegés-ropogás vissza. Ezek szerint nem úszom meg ezt a szakaszt, és kicsit félek, hogy ez nem normális.

Viszont már csak két és fél hét, és ismét megyek kontrollra, majd Dr. H. elmondja a véleményét. Nagyon remélem, a táncot majd elkezdhetem, ahogy tervbe volt véve.

Egy lusta dög vagyok.

Egy hete nem tornáztam, rossz idő miatt nem bringáztam. De hogy ez a pihenés milyen jót tesz!

Igaz, érzem, hogy nem erősödik a lábam, de a fájdalom mintha megszűnt volna létezni. Lehet, hogy korábban túl erősen tornáztattam? Mindenesetre holnap újrakezdem, kíváncsi vagyok, mi fog történni.

Folyt köv.

Állami vs magánkórházak, -klinikák

Már Finnországból is volt látogatóm. Tervetuloa!

Gyors helyzetjelentés: a javulás exponenciálisan lassul. A blogot néha visszaolvasgatva azt tudnám mondani, hogy az utóbbi három hónapban kb annyit javultam mint az első 2-3 hétben. Ez sajna a gyógytorna iránti motivációt is csökkenti (az idő- és energiabefektetés már aránytalanul nagy az elért eredményhez képest). Tehát gyógytorna otthon már alig (olyan heti egyszer), viszont egyre többször megyek bringával munkába és viszonylag gyakran nézek el az edzőterembe is, ami láthatóan könnyebben megy.

Más: már régóta tervezek egy összehasonlítást az állami és a magánklinikákról, az Index eme cikke alapján. Persze itt csak a tatai magánklinikát tudom reklámozni - hál' Istennek más tapasztalatom nincs. Remélem nem is lesz. No de lássuk:

Tatán vannak két- és hatágyas szobák, utóbbiak persze valamivel olcsóbbért. Minden szobának saját fürdője és WC-je van, WC-papírral. Sajnos a kihasználtság elég jó, így a szobatársat el kell viselni.

Az ágyak és a matracok kényelmesek, kérésre szó nélkül és mosolyogva adtak két kispárnát a nagy helyett! (Utálom a nagypárnát.) A fekvőfelület dőlését elektromosan lehet állítani - azaz egy kapcsolóval én emeltem/süllyesztettem a fejemet, vagy a lábamat emelő részt. Ez kiemelten fontos volt bent fekvéskor, amikor őrületesen fájt a lábam.

TV nem volt a szobában, de tervezik. Nem sajnálom, lévén eleve TV-ellenes vagyok - internetről sokkal értelmesebben lehet informálódni.

És igen, internet van. Az ágy melletti csatlakozóval összekötve a gép hálózati kártyáját automatikus IP-cím kiosztással már fent is voltam a világhálón. Felár nélkül, teljesen ingyenesen.

Ennyi az extra, most kiemelnék néhány gondolatot az Index cikkéből, reagálva azokra:

"Legkedvesebb az egész osztályon és a legemberségesebb a takarítónő volt!"

Gondolom nem nagy meglepetés, de mindenki kedves és segítőkész volt, nem a fülig-vigyor nyálas amerikai stílusban, pont amennyire kellett.

[a nővérek] "a haldoklók mellett üvöltöznek egymással személyes problémáik miatt"

Kiemelném, hogy nem sok "szolgálati" embert lehetett látni a klinikán. Éjjel volt bent egy ügyeletes, napközben is max. két nővért láttam csak egyszerre -- és mindig sürögtek-forogtak. Sosem volt beteget esetleg zavaró csacsogás - trécselés, csend volt és nyugalom.

"Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület nem reprezentatív felmérésében a fürdőszobákat és vécéket a megkérdezetteknek mindössze 34 százaléka mondta tisztának."

Az egész klinikán tökéletes tisztaság uralkodott, sehol sem éreztem büdöset. Azért megköszöntem volna, ha röntgenre nem a felmosás idején küldenek le, és nem csúszik meg a mankóm...

"A csütörtökön tálalt ebédhez használt tálon a hétfői ebéd maradékai találhatók, a wc olyan állapotban van, hogy hozzá képest még a disznóól is királyi székhelynek tűnik."

Úgy általában az ellátásról: reggelre elősütött, friss ropogós zsemle, délben éttermi színvonalú ebéd, este hasonlóan finom hideg vacsora. Nővérek megkérdezik, mikorra kérem, akkor kapom. Nincs reggel hatkor kelés (legalábbis nem a reggeli miatt :).

"...az elmúlt években végzett felmérésekben a megkérdezettek döntő többsége elégedett volt a magyar kórházi ellátással és a körülményekkel."

Mert az átlagmagyar nem tudja, milyen lehetőségei vannak. A tisztelt Olvasó itt felháborodhatna, hogy "dehát a klinikán fizetni kell". Igen, kéremszépen, két éjjelre fizettem 36 ezer kemény magyar forintot. És kész. Semmi hálapénz. Semmi csúsztatás a nővérnek, hogy emberként bánjon velem. Állami kórházban az orvosok közlik az emberrel, hogy egy térdműtét 50ezer lesz - és ez egy négy évvel ezelőtti szám. (A klinikán csak a "hotelszolgáltatásért" kellett fizetnem, a műtét TB-re ment.)

Tehát olcsóbb és sokkal jobb ellátást kaptam Tatán. Emberek, menjetek magánklinikára!