hétfő, július 15

Tornázz, erősíts!!

A "társblogon" Tettix két hete kitett egy nagyon megszívlelendő bejegyzést:

Magam is meglepődtem, hogy ennyi idő után visszatérve ennyi olvasót, és hozzászólót találtam a blogon, illetve, hogy ilyen sokan éreztétek hasznosnak a blogot. Köszönöm! Így utólag visszaolvasva a bejegyzéseimet, lehettem volna részletesebb és talán alaposabb is, de remélem, azért tudtam vele segíteni, és egy kicsit oldani a feszültségeteket. Most részben azért tértem vissza, hogy a gyógytorna fontosságáról és minőségéről írjak nektek.
Az elmúlt pár évben a térdem gyakorlatilag tünetmentes volt annak ellenére, hogy a gyógytornát teljesen elhanyagoltam. Az első alkalom után, amikor a gyógytornász lány arra sem volt képes, hogy bemutatkozzon, nem mentem többet a közelükbe sem. Próbálgattam persze pár gyakorlatot otthon is, de azért többnyire győzött a lustaság és a fájdalomtól való félelem.
A térdsztorinak itt akár vége is lehetne, de sajnos nincs, mivel a nem kellően rehabilitált mozgásszervi műtét sokszor egyéb panaszokhoz és problémákhoz vezet. Ha ehhez hozzáveszem az ülőmunkát, mozgásszegény életmódot és a túlsúlyt, nem is csodálkozom azon, hogy nagyjából egy éve gerincsérvet diagnosztizáltak nálam az orovosok. Az egyik kiváltó ok az az enyhe sántítás volt, amely megmaradt a térműtétem és az elhanyagolt gyógytorna után.  Legyen ez intő jel mindannyiótoknak, hogy kellően komolyan tudjátok venni a rehabilitációt akkor is, ha nehéz, vagy fájdalmas.

Ha érdekel titeket, szívesen leírom a gerincemmel kapcsolatos történéseket is, hátha ezzel is segíthetek nektek.

Ismét hangsúlyoznám saját tapasztalatomat is: életünk végéig kiemelkedően fontos a lábizmok edzésben tartása, hogy helyén tartsa a térdet. Meglepően jól érződik, mikor egy-két hétre abbahagyom az edzést (futás, lábizom-erősítés vagy tánc), mennyivel recsegősebb - ropogósabb lesz a térdem.

Tudom, kegyetlen dolog ez, hogy mostmár kötelezően gyúrni kell. De legalább így van még egy motiváció, hogy fittek maradjunk. :)

hétfő, február 13

C. Laci kalandjai

Ismét egy Laci küldte el tapasztalatait -- mindenki nevében köszönöm,  olvassuk, okuljunk :)




Bevezető: 27 éves vagyok, férfi, Budapesten élek és mindig is sokat sportoltam.
Most hogy belegondolok egész messzire nyúlik vissza a történet. Valahová 2005 környékére, Csepelre. Természetesen a szalagszakadásomért van kit okolnom hisz én nem lehetek hibás :) Ronaldinho! Hogy ne legyen a történet a végtelenségig unalmas, röviden: egy bizonyos csel ami az ő repertoárjában szerepel, nekem megtetszett. Betanultam. Később ezt több-kevesebb sikerrel sokszor alkalmaztam is de a lényeg, hogy ennél a cselnél a térdedet forgatod hirtelen. Talán nem is kell tovább magyaráznom. Nyilván sok minden más is közrejátszik a térdszalagszakadásomban de én ennek tudom be főleg.
    2009 szept. 23: Egy kispályás-műfüves focibajnokságon volt épp meccsünk, Budán. Sosem viszem ki az öregemet a meccsekre nézőnek de mivel ez pont a szülinapjára esik ezért kivételt tettem, plusz pont az MTV ellen fociztunk ami történetesen az ő munkahelye. Nos itt egy szerencsétlen mozdulat közben az ellenféllel valahogy összeakadt a lábunk és nekem kifordult a térdem, majd vissza is ugrott a helyére. Pánik, pánik, pánik! Mentő majd irány a közeli, szuper János kórház. Kaptam a mentőben egy lábstabilizáló felfújható valamit. Nagyon jó kis cucc volt. Sziréna nélkül bevittek. Gondoltam akkor nem lehet olyan vészes de fájt. Mozgatni nem bírtam. A baleseti ügyelet "fantasztikus" emlékeket adott nekem de ez egy másik történet. Megvizsgáltak kézzel...
majd hazaküldtek, hogy borogassam és szedjek Proenzi-t. Ezzel el is voltam a következő 366 napban. Ugyan 3-5 hónapot kihagytam a fociból de egy idő után nem fájt és pl. autót tudtam vezetni már viszonylag hamar. Mikor ismét játszottam arra az egyre ügyeltem, hogy puha talajon játsszak csak tehát műfüvön vagy füvön. Nem gyanakodtam semmi különösre és nem is jártam utána a dolognak, itt követtem el az egyik nagy hibát.
    2010 szept. 24: Egy év és egy nap telt el. Ismét egy focibajnokságon vettem részt de ezzel párhuzamosan még másik kettőben is (ez heti 3 "tét"-meccset jelentett ami talán már sok volt). Ráléptem a labdára és a térdem ismét kifordult majd a helyére ugrott. Akkor már tudtam, hogy ezúttal nem úszom meg és bármi is lesz utána kell menjek majd a dolognak pontosabban. Ezúttal nem kértem az SZTK-ból hisz tudtam ott csak kézrátétellel gyógyítanak. Egy barátom átesett már ilyen LCA szakadáson és műtéten így felkerestem és elmentem az orvosához. Ő is csak tapogatózott azonban megbízhatóbb volt sokkal és ő már megemlítette a szalagszakadás lehetőségét is, sőt erős gyanúja volt. De sajnos ő már ekkor nem műtött így a Baleseti kórházba irányított a Fiúmemi útra. Dr. Szontágh Gáspárhoz. Ő is kitapogatta az LCA szakadást azonban elküldött egy MR vizsgálatra is. Maradjunk annyiban, hogy nem bíztam meg ebben az orvosban(Dr. Szontagh) ezért tovább keresgéltem. Mindenesetre pár nappal a második baleset után már jól tudtam bicegni...sajnos.
    2010 október 4: Az állatok világnapja. És történetesen az én szülinapom is. Ünnepeljük hát meg. Igyunk sokat és üljünk le önkívületi állapotban egy olyan székre ami nincs is ott majd a valószínűleg részlegesen szakadt térdszalagunkat intézzük el teljesen szakadtra. Nem is olyan nehéz :)
Majd az MR kimutatta a szakadást egyértelműen. (az MR rendelésen az orvost Dr. Esztergályosnak hívták, jót mosolyogtam rajta hisz ekkor már tudtam hogy faragni kell a lábamon majd...)
    2011: az egész év keresgéléssel telt. Szóba jött Dr. Béres, Dr. Knoll, Dr. Berkes és Prof. Hangody is. Utóbbit szerettem volna nagyon a jó híre miatt de nem sikerült bejutni hozzá, oda már kellett volna több protekció/pénz. Végül Dr. Berkes István mellett maradtunk. Itt jegyezném meg, hogy egy haverommal egy időben sérültünk meg körülbelül és együtt akartunk neki"vágni". Ami miatt nálam nyert Dr. Berkes az az, hogy nem kért zsebbe pénzt és a műtét és egyéb költségek nagy részét lehetett egészségpénztárral fizetni!
    2012 Január 13.: (péntek 13!) Rávettük magunkat a műtétre. Tatára kellett menjünk a Kastélypark Klinikára. Péntek reggel mentünk oda fél 8-ra. Délben már mindketten túl voltunk a műtéten. Egy modern szobában voltunk, mindenünk megvolt, kilátásunk a tatai várra :)
Mondhatni 10 pontos volt az itteni kiszolgálás. Minden csettintésünkre jöttek a nővérek, semmiféle kellemetlen emlékünk nincs ami a szolgáltatásokat illeti. Reggel aláírtuk a papírokat majd beszéltünk több orvossal is, ismertették nekünk a napirendet, mindent! Választhattunk mi is a gerinci érzéstelenítés és az altatás között de utóbbi íntubalással kezdődött volna így ezt kihagytuk inkább. Kaptunk egy-egy nyugtatót(tablettát) még farmergatyában majd lassan átöltöztünk a zöld köpenybe, alsónadrág maradhatott. Ó igen egy apróság, mi leborotváltuk a lábunkat előző nap hisz ezt megtették volna nekünk amúgy is. Azonban az intézetben azt mondták ez nem olyan jó ötlet, mert ők más borotvát használnak ami nem okoz mikrosérüléseket, tehát kár volt buzgálkodni. Mindegy nem lett baj belőle, szerencsére. 9:30 fele mentünk a műtőbe 20-30 perc eltéréssel. Ekkor már hatott a nyugtató, lelassult a szívverésem picit, ezt éreztem, olyasmi mint mikor már félálomban vagy. A gerincszuri előtt elmondták mikor fognak szúrni, nem mutogatták az óriás tűt az arcomba, megnyugtattak, nagyon rendesek voltak! Nem igazán fájdalomnak írnám le az érzést inkább valami szokatlan nagyon kellemetlen, erős nyomás. Pár percen belül elkezdett zsibbadni a lábujjam majd minden egészen kb. a köldökömig. Nem így képzeltem el. Azt hittem nem érzem majd a testem innentől lefele de ez nem igaz. Érzem, méghozzá azt érzem, hogy zsibbad. Kaptam infúziót is, én éppen a kézfejembe és ezúttal egy folyékony bódítót is. A műtét kb. 50 perc volt közben végig a kezemen volt a vérnyomásmérő. Sokan voltak a teremben, kb. 6-8an is néha, jöttek-mentek. Kába voltam de tudom, hogy volt köztük medikus is tehát rajtam tanulhatta meg a trükköket szemmel. A hasam környékén van egy függöny ami eltakarja az eljárást (nem mintha kíváncsi lettem volna rá) de volt amikor láttam, hogy megemelik a lábam teljesen kinyújtva fel az égig, ott az agyam nem értette mi történik hisz ő utoljára fekve hagyta a lábam és most sem akarja épp mozgatni, fura érzés. Egyre ürült a szoba, levették rólam a pulzusmérőt, tudtam, hogy vége van mindjárt, már csak bevarrták a lukakat. Merthogy 4db lesz összesen ennél a "double boundle" eljárásnál: 2 egészen picit azt varrni sem kell, ott megy be tán valami műszer vagy segítőeszköz, egy 4-5cm-es luk és egy kb. 1 cm-es. Utóbbiakat bevarrják illetve egy cső lóg ki 24 óráig még majd az egyikből. A műtét után nemsokkal már a szobában jöttek az orvosok, ápolók félóránként-óránként ellenőrizni minket. Ez megnyugtató volt. Semmiféle gyógytorna vagy lábhajlítás nem volt még 24 óráig! Pihentetni kellett, fejet tilos volt megemelni. Ezt be is tartottuk így semmiféle fejfájásunk nem volt később. Az éjszaka nehezen telt, pont annyira fájt a lábam, hogy nem bírtam aludni se olvasni se tévét nézni. Nem volt vészes a fájdalom de pont annyira volt erős, hogy este 10 fele kértünk egy-egy fenékbeszúrós koktélt. Ez valami gyenge kábítószer volt, jól hatott nagyon. Jó volt végre elaludni de sajnos csak hajnal fél 2-ig tartott a hatása. Onnantól ismét szenvedés. Reggel 6-ig amikor jött a lázmérés. Enyhe hőemelkedésünk volt csak. 8-kor vizit. És kihúzták a csövet a térdből, na ez talán az egész herce-hurca legrosszabb része. Ez fáj, bár pár másodpercig mindössze de kellemetlen szívóhatást(vákum) érzel a térded belsejéből. Konstatálták, hogy ugyan vizes a lábam eléggé de jól sikerült a műtét, minden rendben. Majd 10 óra fele jött a gyógytornász, megmutatta hogyan kell mankózni rendesen. És azokat feladatokat is amiket majd csinálnunk kell az első kontrollig. Lábemelés, lábfej körzés, lábfej előre-hátra hajlítás, fenék összeszorítás, combfeszítés és felkerül a térd-gép is. A szombat éjszaka is cudar volt. Továbbra is fájt de nem vészesen, aludni nem nagyon tudtam. Jött ismét a kérés egy fájdalomcsillapítóért, azonban már csak KÚP volt... maradjunk annyiban, hogy aznap este a inkább a konstans fájdalmat választottam :) Reggel ismét lázmérés majd 8-kor vizit. Ami az étkezést illeti, a műtét előtti éjszaka nem lehetett már enni sem inni! Illetve pénteken kaptunk hideg vacsorát először tehát a műtét után 6-8 órával. Innentől volt reggeli, ebéd, vacsora rendesen. Hogy mennyire volt egészséges abba nem mennék bele az is másik történet de bőven volt és finom legalább!(leves, pörkölt, hideg felvágottak, kalács, vaj, tea stb.) Vasárnap délelőtt 10-re jöttek értünk, én előre ültem, nem ment egyszerűen, cimborám pedig hátra, én kitámasztottam magam a mankóval, nem volt rossz elöl ülni egyáltalán.
    Itthon: Jelenleg 14. napja ülök itthon az ágyban nagyrészt. A fenekem teljesen elvan már ülve és a derekam is. Az első 3-4 napban fájt még a lábam de egy hagyományos fájdalomcsillapító elegendő volt mindig estére. A tornát csinálom mindennap és egy kontrollon már túl vagyok. Jelenleg még mindig a nyújtást kell gyakorolnom hajlítást alig csinálok és azt is csak 30 fokig maximum bár a térdgépem 60 fokra van állítva maxra. Napról napra jobb de lassan haladok. Digitális mérleggel mérem, most kb. 30-40kg-al tudom terhelni a műtött lábam. A hematóma a térdhajlatomban az első pár napon nagyon csúnya volt (szinte fekete és tenyérnyi) mára már elmúlt. A trombózis ellen pedig mindennap megy nekem is a hasba injekció, erre pedig rendesen megtanítottak a kórházban még.

    Pár apróság ami segíthet sorstársainknak: A térdgépet időben kell megvenni én pl. meg sem vártam vele a műtétet, egy évvel korábban vettem ami mostanra pontosan dupla annyiba kerül már! És ha már itt tartunk, a költségek:
- térdgép 15.000HUF
- Kontroll vizsgálatok 8-12.000HUF
- MRI 25.000HUF
- Tata Kastélypark Klinika 2 éjszaka, 3 nap, és ebben benne van a műtét ára is: 40.000HUF
- Felszívódó csavar, opcionális! (Milagro) 31.000HUF
- Mankó 2db, 1.800HUF
- CLexane Enoxaparin, trombózis inj. 4000HUF (20db)

Ezeken felül szedek egy multivitamin komplexumot és fehérjét is de ezek nem kötelezőek nyilván. A Proenzit vagy más ízületvédőt most nem szedhetek az Enoxaparin miatt.
Igyekszem figyelni rá, hogy mit eszem, mert ez az egész napos ágyban ülés eléggé hizlaló ám.
Folyadékot pedig napi 4,5 literre emeltem meg, ugyan herótom van már a víztől de tudom, hogy sokat segít most.

szerda, augusztus 17

Blogtárs

Őrá találtam ma, bár nevet nem találtam rajta, de máris nem érzem magam egyedül a magyar blogtérben:
http://keresztszalag.wordpress.com/ - kellemes olvasgatást! :)

Állapotjelentés, csak hogy kicsit ontopic maradjak:
- amiért nem jelentkezem sűrűn: legutóbbi állapotjelentés óta nem változott semmi
- mozgásban változás: már nem salsázom, de heti 3x konditerem, 20p-es bemelegítő futással
- még mindig, ha ráedzek a lábamra, akkor kevesebbet recseg
- és gyakoribb lesz a recseégs, ha kihagyom egy ideig az edzéseket
- semmi más baja nincs (nem fáj, futás, röplabda, szinte bármely sport megy rendesen)

kedd, augusztus 16

Laci kalandjai

Még februárban küldte Laci az alábbiakat - ezer köszönet neki -, mea culpa, hogy csak most adom közre. Remélem ennek ellenére is sokak hasznára lesz:


Olvastam a blogodon, hogy te is túlmentél egy ilyen műtéten, és mivel magyarul elég kevés információ fellelhető a neten,gondoltam, én is megírom a történetem (ha gondolod közzéteheted, hátha sok embernek segít a döntés meghozatalában).
Előzmények:
Az egész úgy kezdődött, hogy 2009 tavaszán foci közben egy rossz mozdulatot követően elszakadt az LCA szalag a térdemben. Akkor este nem is volt annyira vészes, gyalog hazamentem, igaz sántikálva, de reggelre úgy bedagadt, hogy kórház. Szerencsére sikerült a térség legjobb térdspecialistáját fellelni (dr. N.A.), aki azonnali műtétet javasolt. Első diagnózis alapján csak egy egyszerű porcleválásnak gondolták, aztán műtét közben derült ki, hogy nagyobb a baj. Nemcsak a szalagom szakadt el, hanem beszorult a csontok közé, ezzel egy ízületi zárat alkotva, illetve tényleg levált 2 porc a térdemben. A műtét során feloldották ezt a zárat, kiszedték a porcokat. Műtét után elég gyorsan felépültem, nem is volt semmi komoly problémám a térdemmel, néha megbicsaklott, néha fájt, ha nagyon megterheltem, de még focizni is voltam 1-2x utána. Aztán 2010 tavaszán, ahogy szálltam le a vonatról megcsavarodott valahogyan a lábam. Az állomásról kocsival még hazavittek, de reggel már a mentő vitt a kórházba. Nagy szerencsémre ismét dr. N.A. volt benn, így 2 nap múlva már ismét a műtőasztalon voltam. Diagnózis: részleges RCA-szakadás, és az LCA szalagot minél hamarabb pótolni kell, mert eléggé kopottak a porcok a hiány miatt.
Előkészületek:
Erre a műtétre N.A. a blogodon is fellelhető prof. H.L-t ajánlotta, és elrendezte, hogy soron kívül fogadjon az Uzsoki úti kórházban. Szeptember elején mentem be hozzá, és október közepére kaptam időpontot. Sajnos munkahelyi problémák miatt a műtétet elhalasztottam, december elején sikerült ismét találkozni vele, és január 24-ére kaptam időpontot. Ahogy tudom, nem ugyanazt a műtétet végezték el, mint neked, nálam 2 ínból csináltak egyet, és az lett ácskapoccsal illetve endobuttonnal rögzítve, a felépülés is kicsit más volt, erről később.


Amennyire én tudom, a standard technika, hogy egy ínat kivesznek és négybe hajtják. De persze lehet, hogy valamely megfontolásból (kor?) két ínból rakják össze a pótlást.


A kötelező vizsgálatokat elvégeztettem itthon, így a leletekkel együtt kellett jelentkezni hétfő reggel a kórházban. Kaptam egy szép kis ágyat egy első osztályú kórházban.
Én voltam az első így viszonylag hamar már toltak is be a műtőbe.
A műtét(01.24):
Először is a gerincérzéstelenítéssel kezdeném, ahogy láttam, ez sok embert érdekel. Mivel ez volt a 3. térdműtétem, 3x kaptam ilyet. 2x Nyíregyházán, szinte semmit nem éreztem, csak a szúrást, ellenben Pesten eléggé más volt, lehet más szert adtak be. Miután megszúrtak kezdem szédülni, légszomjam lett, és iszonyat felfordult a gyomrom. Szóvá tettem az altatóorvosnak is, annyit mondott bírjam ki. Ahogy kihúzta a tűt, rögtön jobban lettem, bár kicsit lassabban zsibbadt el a lábam, mint a másik kettőnél. Kérdezték, hogy fenn akarok-e lenni. A válasz mindháromszor nem volt, így azt nem tudom, hogy mikor mi történt.
A kórházi napok:
Ami változás volt a másik két műtéthez képest, hogy immár 2 cső volt a lábamban,és meglepően sok "folyadék" távozott a térdemből, így egyáltalán nem kellett csapolni, fel sem volt még dagadva. Érdekes volt még, hogy az érzéstelenítés miatt egész éjszaka hánytam, szinte egyfolytában. A nővérek nagyon kedvesek voltak, szinte szó nélkül cserélték az ágyneműt, majd miután fél óra alatt 3x kellett ezt megtenni, kaptam egy vízhatlan fóliát a fejem alá, egyfolytában kaptam infúziót, fájdalomcsillapítót.Ég és föld volt a különbség az Uzsoki úti kórház és Nyíregyháza között. A kórházi napok iszonyat nehezen teltek. Nem tudom minek volt betudható, de a legkisebb mozdulat is óriási fájdalmat okozott. Kedden csőkivétel, hazautazás szerdán (250 km). Az autó nem volt vészes, csak a rosszullétek miatt napi 2-3 kekszet ettem, így eléggé rosszul voltam az egész úton, ahogy hazaérve lefeküdtem, szinte varázsütésre elműlt.
Otthoni felépülés:
Az első héten éjszaka elég keveset tudtam aludni, általában 2 szem Cataflam segített, illetve a jegelés (ezt ajánlom mindenkinek, nagyon hasznos). Volt egy érdekes rángás a lábamban, ami éles fájdalom kísért. Arra jöttem rá, hogy valószínűleg fordulni akarok álmomban, és olyan izmokat feszítek meg olyan erővel, amit nem kellene. Nehéz volt azt a helyzetet is megtalálni, amikor nem éreztem fájdalmat, de általában sikerült. Szerencsére volt a gyógytornász, aki a másik műtétkor is járt hozzám ismét elvállalta, így hétfő-szerda-péntek ritmusban járt hozzám, és csináltunk külön feladatokat is, mint amit a gyógytornász tanított. Feladat: 0-90 fokos hajlítás elérése, és az izmokat erősíteni (ezt maradéktalanul sikerült). Második héten (02.01) kikerültek a varratok, amit dr. N.A. szedett ki (egyszerűbb volt Nyíregyházára menni, és H.L. is beleegyezett). Nagy megkönnyebbülés volt, utána szinte rohamosan javult az állapotom. Ezután megkezdtük a gyógytornásszal a járásimitálást is.
3 hetes kontroll (02.15.):
Ismét irány autóval Budapest, ezúttal semmi baj nem volt (~500 km autókázás). H.L. kimondta az ítéletet: ellehet hagyni a mankó, és megkezdhetem a teljes terhelést. A hajlítás nagyon jó (0-110 fok), folyadék a térdemben nincs. Még aznap nekiálltam "tesztelni" a lábam. Amit észrevettem, hogy ha teljesen kinyújtom és ránehezedek, akkor összecsuklik egy kicsit, mintha nem bírná megtartani. Ez mára már teljesen elmúlt, a gyógytornász szerint a járásom is egész jó, csak arra kell figyelnem,hogy emeljem meg rendesen a sarkam. A lépcsőn fel tudok menni váltott lábbal, igaz a lábam még nagyon gyenge. A nagy függőleges vágás nálam is szinte teljesen érzéketlen, kíváncsi vagyok mi lesz vele. A sebek szépen gyógyulnak.

Egyéb fejlemények:
Amit tudok még javasolni, hogy a gerincérzéstelenítés után senki nem terhelje a gerincét (emelje - fordítsa a fejét pl.) Az első műtét után egyszer felemeltem a fejem szétnézni, hetekig iszonyú fejfájásom volt, ha nem feküdtem. A 2-nál betartottam mindent, semmi ilyen nem jelentkezett. A 3-nál kényszerűségből elfordítottam a fejem a hányáshoz, így csak 3-4 napig fájt a fejem, az is kibírható volt.
Ami a tiédhez képest eltérés (vagy csak nem írtad), hogy nekem tiszta véraláfutás volt a sípcsontom a combom és a térdem, 2.5 hét kellett mire felszívódott. A sípcsontomon különösen rossz volt, mert eléggé fájt (olyan volt, mint mikor nagyon bevágod valahova).


Nekem nem volt egyáltalán semmilyen véraláfutás, valószínűsítem, hogy a két napig térdemben tartott csövön távozott minden, ami nem odavaló volt.

Viszont aggodalomra semmi ok, sok külföldi blogban láttam szép véraláfutásos képeket. Felépüléskor izgalmas vizsgálni, hogy miként változtatja a színét napról napra (piros-kék-zöld :).


Ennyi volt a nagy történet (remélem nem hagytam ki semmit), ha érdekel, akkor írok még a fejleményekről, illetve várom az újabb blogbejegyzést.


csütörtök, augusztus 19

Kommentek és Emese/Réka


Ha kérdésetek van, javaslom ne kommentbe tegyétek fel, mert azokat senki sem olvassa, csak én kapok értesítést... Sajna a fórum-kezdeményezés halott projekt, pedig az lenne az igazi.

Addig is, Réka kérdései, melyet Emeseként küldött el :)

Érdekelne az a altató gyógyszer/koktél neve-amit a helyi érzéstelenítés
mellett adnak?!.
Nem tudom. Az altatóorvos (aneszteziológus) tudja rá a választ.

Ki lehet bírni a gerinc injekcót?
Ki, ha jól adják be. Először lidokaint adnak be, az semmi extra. A gerincszúrást a lidokain miatt nem is kell(ene) érezned -- naja, nekem túlszúrták. Éles fájdalom egy pillanatra, majd reflexből elhúztam a hátam -- ekkor kaptam még egy kicsi lidokaint.

Utána milyen érzés lehet,hogy az egész tested deréktól lefelé, mintha béna lenne?
Az agyad azt a helyzetet jegyzi meg, ahogy volt korábban is a derekad és lábad -- azaz én folyamatosan azt éreztem, hogy enyhén behajlítva van a lábam, pedig már régen ki volt nyújtva. Furcsa, de visszajön.

Mit lehet a figyelem elterelésre alkalmazni, amikor kiveszik a csövet??? ha elterelem a figyelmemet,máshova összpontosítok,akkor észre sem veszem.

Plafonra nézel. Érdekes érzés, mert egyrészt jól esik, hogy valami oda nem illőt eltávolítanak, másrészt meg nagyon kellemetlen, hogy ott bent mozog valami.

Nekem nem lesz rögzítőm utána,előtte volt és 30 fokról kellett
felfejlesztenem 120 fokig a hajlítást/nekem az oldalszalag is szakadt
és az térdrögzítővel helyére kerül állítólag/. Igaz ez???

Nem tudom, nem vagyok orvos. A helyedben más orvost is megkérdeznék, ha a sajátod nem válaszol / nem bízol benne. Mondjuk ha nem bízol benne, inkáb ne műttesd magad nála...

Jó egészséget! :)

szerda, április 14

Minden rendben

Némi életjel úgy nyolc hónap után ismét:

Krav-maga

Nos, annyira mégsem volt kóser (hehe :), mint amennyire korábban megírtam. Az edzés elején, bemelegítés előtt voltak terheléses feladatok (futás körbe sprintekkel), amit ha rendesen csináltam, a térdem elkezdett sztrájkolni: vagy ott azonnal, vagy másnap elkezdett fájni. Szóval óvatosan a sporttal, csak bemelegítéssel! (A krav-magát abba is hagytam egyébként, túl sok volt a fejütés, és amíg az agyamból élek, nem akarok meghülyülni. :) Majd ha találok másik edzést jó időpontban, esetleg újrakezdem.)

Állapot

Edzésként sima konditerem & tánc van (Los Angeles style salsa), mindkettővel kiválóan együttműködik a térdem, egyre kevesebbet kattog, egyáltalán nem fáj, minden happy.

hétfő, augusztus 31

Squash, krav-maga, kétcsatornás szalagpótlás

Helyzetjelentés

A csendnek egyszerű oka van: nem igazán történik semmi, kb fél éve sem javulás, sem rosszabbodás nincs.

A térdem némi erőltetés után másnap jobban kattog, de nem állandóan, hanem amolyan elgémberedettség-érzés után "kiroppantható". A roppantás fájdalommentes, megkönnyebbültség-érzetet ad, és utána nem is tudom többet roppantani. (Kb ugyanaz, mint amikor a derekamat ropogtatom ki.)

"Fejlődés", hogy a nem műtött térdem hasonlókat csinál, terhelés után recseg-ropog.

Squash

Heti egyszer leugrom squash-olni, és bár az első alkalommal mintha rossz felé mozdult volna a térdem (fájt is), azóta semmi gond nem volt, pedig keményebben is játszom. Aki követ ebben, figyeljünk az alapos bemelegítésre!

Krav-maga

Tudom javasolni térdállapottól függetlenül! :) Bevezető edzésen voltam most szombaton, a guggoláson kívül semmi gond nem volt. Ott is csak némi ropogás ijesztett meg, és inkább csak 90 fokig hajlítva mentem le. Persze lehet, hogy bírtam volna a mélyebbet is...

Hogy kellett volna...

Kollegámnak nemrég szintén szalagszakadása volt, most műtötték, 2-csatornás technikával. Ez viszonylag újkeletű, lényege, hogy két ínt húznak be, jobban szimulálva a keresztszalag laposságát. A srác 2 hét után vígan és fájdalommentesen, térdrögzítő nélkül rohangál, és bejár dolgozni!! Saját szememmel láttam, szenvedéseim után elég nagy szemeket meresztettem.

Hitetlenkedők nyugodtan jöjjenek be, nézzék meg ;)

Köszönöm a kommenteket, írjatok, hogy legyen még több tanulság! Katának gratula a kislányhoz - és jó egészséget az egész családnak!