Olvastam a blogodon, hogy te is túlmentél egy ilyen műtéten, és mivel magyarul elég kevés információ fellelhető a neten,gondoltam, én is megírom a történetem (ha gondolod közzéteheted, hátha sok embernek segít a döntés meghozatalában).
Előzmények:
Az egész úgy kezdődött, hogy 2009 tavaszán foci közben egy rossz mozdulatot követően elszakadt az LCA szalag a térdemben. Akkor este nem is volt annyira vészes, gyalog hazamentem, igaz sántikálva, de reggelre úgy bedagadt, hogy kórház. Szerencsére sikerült a térség legjobb térdspecialistáját fellelni (dr. N.A.), aki azonnali műtétet javasolt. Első diagnózis alapján csak egy egyszerű porcleválásnak gondolták, aztán műtét közben derült ki, hogy nagyobb a baj. Nemcsak a szalagom szakadt el, hanem beszorult a csontok közé, ezzel egy ízületi zárat alkotva, illetve tényleg levált 2 porc a térdemben. A műtét során feloldották ezt a zárat, kiszedték a porcokat. Műtét után elég gyorsan felépültem, nem is volt semmi komoly problémám a térdemmel, néha megbicsaklott, néha fájt, ha nagyon megterheltem, de még focizni is voltam 1-2x utána. Aztán 2010 tavaszán, ahogy szálltam le a vonatról megcsavarodott valahogyan a lábam. Az állomásról kocsival még hazavittek, de reggel már a mentő vitt a kórházba. Nagy szerencsémre ismét dr. N.A. volt benn, így 2 nap múlva már ismét a műtőasztalon voltam. Diagnózis: részleges RCA-szakadás, és az LCA szalagot minél hamarabb pótolni kell, mert eléggé kopottak a porcok a hiány miatt.
Előkészületek:
Erre a műtétre N.A. a blogodon is fellelhető prof. H.L-t ajánlotta, és elrendezte, hogy soron kívül fogadjon az Uzsoki úti kórházban. Szeptember elején mentem be hozzá, és október közepére kaptam időpontot. Sajnos munkahelyi problémák miatt a műtétet elhalasztottam, december elején sikerült ismét találkozni vele, és január 24-ére kaptam időpontot. Ahogy tudom, nem ugyanazt a műtétet végezték el, mint neked, nálam 2 ínból csináltak egyet, és az lett ácskapoccsal illetve endobuttonnal rögzítve, a felépülés is kicsit más volt, erről később.
Amennyire én tudom, a standard technika, hogy egy ínat kivesznek és négybe hajtják. De persze lehet, hogy valamely megfontolásból (kor?) két ínból rakják össze a pótlást.
A kötelező vizsgálatokat elvégeztettem itthon, így a leletekkel együtt kellett jelentkezni hétfő reggel a kórházban. Kaptam egy szép kis ágyat egy első osztályú kórházban.
Én voltam az első így viszonylag hamar már toltak is be a műtőbe.
A műtét(01.24):
Először is a gerincérzéstelenítéssel kezdeném, ahogy láttam, ez sok embert érdekel. Mivel ez volt a 3. térdműtétem, 3x kaptam ilyet. 2x Nyíregyházán, szinte semmit nem éreztem, csak a szúrást, ellenben Pesten eléggé más volt, lehet más szert adtak be. Miután megszúrtak kezdem szédülni, légszomjam lett, és iszonyat felfordult a gyomrom. Szóvá tettem az altatóorvosnak is, annyit mondott bírjam ki. Ahogy kihúzta a tűt, rögtön jobban lettem, bár kicsit lassabban zsibbadt el a lábam, mint a másik kettőnél. Kérdezték, hogy fenn akarok-e lenni. A válasz mindháromszor nem volt, így azt nem tudom, hogy mikor mi történt.
A kórházi napok:
Ami változás volt a másik két műtéthez képest, hogy immár 2 cső volt a lábamban,és meglepően sok "folyadék" távozott a térdemből, így egyáltalán nem kellett csapolni, fel sem volt még dagadva. Érdekes volt még, hogy az érzéstelenítés miatt egész éjszaka hánytam, szinte egyfolytában. A nővérek nagyon kedvesek voltak, szinte szó nélkül cserélték az ágyneműt, majd miután fél óra alatt 3x kellett ezt megtenni, kaptam egy vízhatlan fóliát a fejem alá, egyfolytában kaptam infúziót, fájdalomcsillapítót.Ég és föld volt a különbség az Uzsoki úti kórház és Nyíregyháza között. A kórházi napok iszonyat nehezen teltek. Nem tudom minek volt betudható, de a legkisebb mozdulat is óriási fájdalmat okozott. Kedden csőkivétel, hazautazás szerdán (250 km). Az autó nem volt vészes, csak a rosszullétek miatt napi 2-3 kekszet ettem, így eléggé rosszul voltam az egész úton, ahogy hazaérve lefeküdtem, szinte varázsütésre elműlt.
Otthoni felépülés:
Az első héten éjszaka elég keveset tudtam aludni, általában 2 szem Cataflam segített, illetve a jegelés (ezt ajánlom mindenkinek, nagyon hasznos). Volt egy érdekes rángás a lábamban, ami éles fájdalom kísért. Arra jöttem rá, hogy valószínűleg fordulni akarok álmomban, és olyan izmokat feszítek meg olyan erővel, amit nem kellene. Nehéz volt azt a helyzetet is megtalálni, amikor nem éreztem fájdalmat, de általában sikerült. Szerencsére volt a gyógytornász, aki a másik műtétkor is járt hozzám ismét elvállalta, így hétfő-szerda-péntek ritmusban járt hozzám, és csináltunk külön feladatokat is, mint amit a gyógytornász tanított. Feladat: 0-90 fokos hajlítás elérése, és az izmokat erősíteni (ezt maradéktalanul sikerült). Második héten (02.01) kikerültek a varratok, amit dr. N.A. szedett ki (egyszerűbb volt Nyíregyházára menni, és H.L. is beleegyezett). Nagy megkönnyebbülés volt, utána szinte rohamosan javult az állapotom. Ezután megkezdtük a gyógytornásszal a járásimitálást is.
3 hetes kontroll (02.15.):
Ismét irány autóval Budapest, ezúttal semmi baj nem volt (~500 km autókázás). H.L. kimondta az ítéletet: ellehet hagyni a mankó, és megkezdhetem a teljes terhelést. A hajlítás nagyon jó (0-110 fok), folyadék a térdemben nincs. Még aznap nekiálltam "tesztelni" a lábam. Amit észrevettem, hogy ha teljesen kinyújtom és ránehezedek, akkor összecsuklik egy kicsit, mintha nem bírná megtartani. Ez mára már teljesen elmúlt, a gyógytornász szerint a járásom is egész jó, csak arra kell figyelnem,hogy emeljem meg rendesen a sarkam. A lépcsőn fel tudok menni váltott lábbal, igaz a lábam még nagyon gyenge. A nagy függőleges vágás nálam is szinte teljesen érzéketlen, kíváncsi vagyok mi lesz vele. A sebek szépen gyógyulnak.
Egyéb fejlemények:
Amit tudok még javasolni, hogy a gerincérzéstelenítés után senki nem terhelje a gerincét (emelje - fordítsa a fejét pl.) Az első műtét után egyszer felemeltem a fejem szétnézni, hetekig iszonyú fejfájásom volt, ha nem feküdtem. A 2-nál betartottam mindent, semmi ilyen nem jelentkezett. A 3-nál kényszerűségből elfordítottam a fejem a hányáshoz, így csak 3-4 napig fájt a fejem, az is kibírható volt.
Ami a tiédhez képest eltérés (vagy csak nem írtad), hogy nekem tiszta véraláfutás volt a sípcsontom a combom és a térdem, 2.5 hét kellett mire felszívódott. A sípcsontomon különösen rossz volt, mert eléggé fájt (olyan volt, mint mikor nagyon bevágod valahova).
Nekem nem volt egyáltalán semmilyen véraláfutás, valószínűsítem, hogy a két napig térdemben tartott csövön távozott minden, ami nem odavaló volt.
Viszont aggodalomra semmi ok, sok külföldi blogban láttam szép véraláfutásos képeket. Felépüléskor izgalmas vizsgálni, hogy miként változtatja a színét napról napra (piros-kék-zöld :).
Ennyi volt a nagy történet (remélem nem hagytam ki semmit), ha érdekel, akkor írok még a fejleményekről, illetve várom az újabb blogbejegyzést.
2 megjegyzés:
hello
én még friss hús vok 4napja operáltak örülök h van ez a blog.
egy kérdés lábemeléssel kapcsolatban ..segítség nélkül az első centi nem megy,viszont onnan már egész magasra emelem minden más gyakorlat megy. ja és egy javaslat akinek fejfájása van az epidurális miatt v a térde fáj a műtét után kérjetek Xilox-ot ez az egy ami nekem használt ,de csak kórházi forgalomba van!
Nekem is az első lábemeléssel voltak gondjaim. Sőt az elején egyáltalán nem ment.
www.terdmutet.blogspot.com
Megjegyzés küldése