Magam is meglepődtem, hogy ennyi idő után visszatérve ennyi olvasót, és hozzászólót találtam a blogon, illetve, hogy ilyen sokan éreztétek hasznosnak a blogot. Köszönöm! Így utólag visszaolvasva a bejegyzéseimet, lehettem volna részletesebb és talán alaposabb is, de remélem, azért tudtam vele segíteni, és egy kicsit oldani a feszültségeteket. Most részben azért tértem vissza, hogy a gyógytorna fontosságáról és minőségéről írjak nektek.Az elmúlt pár évben a térdem gyakorlatilag tünetmentes volt annak ellenére, hogy a gyógytornát teljesen elhanyagoltam. Az első alkalom után, amikor a gyógytornász lány arra sem volt képes, hogy bemutatkozzon, nem mentem többet a közelükbe sem. Próbálgattam persze pár gyakorlatot otthon is, de azért többnyire győzött a lustaság és a fájdalomtól való félelem.A térdsztorinak itt akár vége is lehetne, de sajnos nincs, mivel a nem kellően rehabilitált mozgásszervi műtét sokszor egyéb panaszokhoz és problémákhoz vezet. Ha ehhez hozzáveszem az ülőmunkát, mozgásszegény életmódot és a túlsúlyt, nem is csodálkozom azon, hogy nagyjából egy éve gerincsérvet diagnosztizáltak nálam az orovosok. Az egyik kiváltó ok az az enyhe sántítás volt, amely megmaradt a térműtétem és az elhanyagolt gyógytorna után. Legyen ez intő jel mindannyiótoknak, hogy kellően komolyan tudjátok venni a rehabilitációt akkor is, ha nehéz, vagy fájdalmas.
Ha érdekel titeket, szívesen leírom a gerincemmel kapcsolatos történéseket is, hátha ezzel is segíthetek nektek.
Ismét hangsúlyoznám saját tapasztalatomat is: életünk végéig kiemelkedően fontos a lábizmok edzésben tartása, hogy helyén tartsa a térdet. Meglepően jól érződik, mikor egy-két hétre abbahagyom az edzést (futás, lábizom-erősítés vagy tánc), mennyivel recsegősebb - ropogósabb lesz a térdem.
Tudom, kegyetlen dolog ez, hogy mostmár kötelezően gyúrni kell. De legalább így van még egy motiváció, hogy fittek maradjunk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése