C. Laci kalandjai

Ismét egy Laci küldte el tapasztalatait -- mindenki nevében köszönöm,  olvassuk, okuljunk :)




Bevezető: 27 éves vagyok, férfi, Budapesten élek és mindig is sokat sportoltam.

Most hogy belegondolok egész messzire nyúlik vissza a történet. Valahová 2005 környékére, Csepelre. Természetesen a szalagszakadásomért van kit okolnom hisz én nem lehetek hibás :) Ronaldinho! Hogy ne legyen a történet a végtelenségig unalmas, röviden: egy bizonyos csel ami az ő repertoárjában szerepel, nekem megtetszett. Betanultam. Később ezt több-kevesebb sikerrel sokszor alkalmaztam is de a lényeg, hogy ennél a cselnél a térdedet forgatod hirtelen. Talán nem is kell tovább magyaráznom. Nyilván sok minden más is közrejátszik a térdszalagszakadásomban de én ennek tudom be főleg.

    2009 szept. 23: Egy kispályás-műfüves focibajnokságon volt épp meccsünk, Budán. Sosem viszem ki az öregemet a meccsekre nézőnek de mivel ez pont a szülinapjára esik ezért kivételt tettem, plusz pont az MTV ellen fociztunk ami történetesen az ő munkahelye. Nos itt egy szerencsétlen mozdulat közben az ellenféllel valahogy összeakadt a lábunk és nekem kifordult a térdem, majd vissza is ugrott a helyére. Pánik, pánik, pánik! Mentő majd irány a közeli, szuper János kórház. Kaptam a mentőben egy lábstabilizáló felfújható valamit. Nagyon jó kis cucc volt. Sziréna nélkül bevittek. Gondoltam akkor nem lehet olyan vészes de fájt. Mozgatni nem bírtam. A baleseti ügyelet "fantasztikus" emlékeket adott nekem de ez egy másik történet. Megvizsgáltak kézzel...

majd hazaküldtek, hogy borogassam és szedjek Proenzi-t. Ezzel el is voltam a következő 366 napban. Ugyan 3-5 hónapot kihagytam a fociból de egy idő után nem fájt és pl. autót tudtam vezetni már viszonylag hamar. Mikor ismét játszottam arra az egyre ügyeltem, hogy puha talajon játsszak csak tehát műfüvön vagy füvön. Nem gyanakodtam semmi különösre és nem is jártam utána a dolognak, itt követtem el az egyik nagy hibát.

    2010 szept. 24: Egy év és egy nap telt el. Ismét egy focibajnokságon vettem részt de ezzel párhuzamosan még másik kettőben is (ez heti 3 "tét"-meccset jelentett ami talán már sok volt). Ráléptem a labdára és a térdem ismét kifordult majd a helyére ugrott. Akkor már tudtam, hogy ezúttal nem úszom meg és bármi is lesz utána kell menjek majd a dolognak pontosabban. Ezúttal nem kértem az SZTK-ból hisz tudtam ott csak kézrátétellel gyógyítanak. Egy barátom átesett már ilyen LCA szakadáson és műtéten így felkerestem és elmentem az orvosához. Ő is csak tapogatózott azonban megbízhatóbb volt sokkal és ő már megemlítette a szalagszakadás lehetőségét is, sőt erős gyanúja volt. De sajnos ő már ekkor nem műtött így a Baleseti kórházba irányított a Fiúmemi útra. Dr. Szontágh Gáspárhoz. Ő is kitapogatta az LCA szakadást azonban elküldött egy MR vizsgálatra is. Maradjunk annyiban, hogy nem bíztam meg ebben az orvosban(Dr. Szontagh) ezért tovább keresgéltem. Mindenesetre pár nappal a második baleset után már jól tudtam bicegni...sajnos.

    2010 október 4: Az állatok világnapja. És történetesen az én szülinapom is. Ünnepeljük hát meg. Igyunk sokat és üljünk le önkívületi állapotban egy olyan székre ami nincs is ott majd a valószínűleg részlegesen szakadt térdszalagunkat intézzük el teljesen szakadtra. Nem is olyan nehéz :)

Majd az MR kimutatta a szakadást egyértelműen. (az MR rendelésen az orvost Dr. Esztergályosnak hívták, jót mosolyogtam rajta hisz ekkor már tudtam hogy faragni kell a lábamon majd...)

    2011: az egész év keresgéléssel telt. Szóba jött Dr. Béres, Dr. Knoll, Dr. Berkes és Prof. Hangody is. Utóbbit szerettem volna nagyon a jó híre miatt de nem sikerült bejutni hozzá, oda már kellett volna több protekció/pénz. Végül Dr. Berkes István mellett maradtunk. Itt jegyezném meg, hogy egy haverommal egy időben sérültünk meg körülbelül és együtt akartunk neki"vágni". Ami miatt nálam nyert Dr. Berkes az az, hogy nem kért zsebbe pénzt és a műtét és egyéb költségek nagy részét lehetett egészségpénztárral fizetni!

    2012 Január 13.: (péntek 13!) Rávettük magunkat a műtétre. Tatára kellett menjünk a Kastélypark Klinikára. Péntek reggel mentünk oda fél 8-ra. Délben már mindketten túl voltunk a műtéten. Egy modern szobában voltunk, mindenünk megvolt, kilátásunk a tatai várra :)
Mondhatni 10 pontos volt az itteni kiszolgálás. Minden csettintésünkre jöttek a nővérek, semmiféle kellemetlen emlékünk nincs ami a szolgáltatásokat illeti. Reggel aláírtuk a papírokat majd beszéltünk több orvossal is, ismertették nekünk a napirendet, mindent! Választhattunk mi is a gerinci érzéstelenítés és az altatás között de utóbbi íntubalással kezdődött volna így ezt kihagytuk inkább. Kaptunk egy-egy nyugtatót(tablettát) még farmergatyában majd lassan átöltöztünk a zöld köpenybe, alsónadrág maradhatott. Ó igen egy apróság, mi leborotváltuk a lábunkat előző nap hisz ezt megtették volna nekünk amúgy is. Azonban az intézetben azt mondták ez nem olyan jó ötlet, mert ők más borotvát használnak ami nem okoz mikrosérüléseket, tehát kár volt buzgálkodni. Mindegy nem lett baj belőle, szerencsére. 9:30 fele mentünk a műtőbe 20-30 perc eltéréssel. Ekkor már hatott a nyugtató, lelassult a szívverésem picit, ezt éreztem, olyasmi mint mikor már félálomban vagy. A gerincszuri előtt elmondták mikor fognak szúrni, nem mutogatták az óriás tűt az arcomba, megnyugtattak, nagyon rendesek voltak! Nem igazán fájdalomnak írnám le az érzést inkább valami szokatlan nagyon kellemetlen, erős nyomás. Pár percen belül elkezdett zsibbadni a lábujjam majd minden egészen kb. a köldökömig. Nem így képzeltem el. Azt hittem nem érzem majd a testem innentől lefele de ez nem igaz. Érzem, méghozzá azt érzem, hogy zsibbad. Kaptam infúziót is, én éppen a kézfejembe és ezúttal egy folyékony bódítót is. A műtét kb. 50 perc volt közben végig a kezemen volt a vérnyomásmérő. Sokan voltak a teremben, kb. 6-8an is néha, jöttek-mentek. Kába voltam de tudom, hogy volt köztük medikus is tehát rajtam tanulhatta meg a trükköket szemmel. A hasam környékén van egy függöny ami eltakarja az eljárást (nem mintha kíváncsi lettem volna rá) de volt amikor láttam, hogy megemelik a lábam teljesen kinyújtva fel az égig, ott az agyam nem értette mi történik hisz ő utoljára fekve hagyta a lábam és most sem akarja épp mozgatni, fura érzés. Egyre ürült a szoba, levették rólam a pulzusmérőt, tudtam, hogy vége van mindjárt, már csak bevarrták a lukakat. Merthogy 4db lesz összesen ennél a "double boundle" eljárásnál: 2 egészen picit azt varrni sem kell, ott megy be tán valami műszer vagy segítőeszköz, egy 4-5cm-es luk és egy kb. 1 cm-es. Utóbbiakat bevarrják illetve egy cső lóg ki 24 óráig még majd az egyikből. A műtét után nemsokkal már a szobában jöttek az orvosok, ápolók félóránként-óránként ellenőrizni minket. Ez megnyugtató volt. Semmiféle gyógytorna vagy lábhajlítás nem volt még 24 óráig! Pihentetni kellett, fejet tilos volt megemelni. Ezt be is tartottuk így semmiféle fejfájásunk nem volt később. Az éjszaka nehezen telt, pont annyira fájt a lábam, hogy nem bírtam aludni se olvasni se tévét nézni. Nem volt vészes a fájdalom de pont annyira volt erős, hogy este 10 fele kértünk egy-egy fenékbeszúrós koktélt. Ez valami gyenge kábítószer volt, jól hatott nagyon. Jó volt végre elaludni de sajnos csak hajnal fél 2-ig tartott a hatása. Onnantól ismét szenvedés. Reggel 6-ig amikor jött a lázmérés. Enyhe hőemelkedésünk volt csak. 8-kor vizit. És kihúzták a csövet a térdből, na ez talán az egész herce-hurca legrosszabb része. Ez fáj, bár pár másodpercig mindössze de kellemetlen szívóhatást(vákum) érzel a térded belsejéből. Konstatálták, hogy ugyan vizes a lábam eléggé de jól sikerült a műtét, minden rendben. Majd 10 óra fele jött a gyógytornász, megmutatta hogyan kell mankózni rendesen. És azokat feladatokat is amiket majd csinálnunk kell az első kontrollig. Lábemelés, lábfej körzés, lábfej előre-hátra hajlítás, fenék összeszorítás, combfeszítés és felkerül a térd-gép is. A szombat éjszaka is cudar volt. Továbbra is fájt de nem vészesen, aludni nem nagyon tudtam. Jött ismét a kérés egy fájdalomcsillapítóért, azonban már csak KÚP volt... maradjunk annyiban, hogy aznap este a inkább a konstans fájdalmat választottam :) Reggel ismét lázmérés majd 8-kor vizit. Ami az étkezést illeti, a műtét előtti éjszaka nem lehetett már enni sem inni! Illetve pénteken kaptunk hideg vacsorát először tehát a műtét után 6-8 órával. Innentől volt reggeli, ebéd, vacsora rendesen. Hogy mennyire volt egészséges abba nem mennék bele az is másik történet de bőven volt és finom legalább!(leves, pörkölt, hideg felvágottak, kalács, vaj, tea stb.) Vasárnap délelőtt 10-re jöttek értünk, én előre ültem, nem ment egyszerűen, cimborám pedig hátra, én kitámasztottam magam a mankóval, nem volt rossz elöl ülni egyáltalán.

    Itthon: Jelenleg 14. napja ülök itthon az ágyban nagyrészt. A fenekem teljesen elvan már ülve és a derekam is. Az első 3-4 napban fájt még a lábam de egy hagyományos fájdalomcsillapító elegendő volt mindig estére. A tornát csinálom mindennap és egy kontrollon már túl vagyok. Jelenleg még mindig a nyújtást kell gyakorolnom hajlítást alig csinálok és azt is csak 30 fokig maximum bár a térdgépem 60 fokra van állítva maxra. Napról napra jobb de lassan haladok. Digitális mérleggel mérem, most kb. 30-40kg-al tudom terhelni a műtött lábam. A hematóma a térdhajlatomban az első pár napon nagyon csúnya volt (szinte fekete és tenyérnyi) mára már elmúlt. A trombózis ellen pedig mindennap megy nekem is a hasba injekció, erre pedig rendesen megtanítottak a kórházban még.

    Pár apróság ami segíthet sorstársainknak: A térdgépet időben kell megvenni én pl. meg sem vártam vele a műtétet, egy évvel korábban vettem ami mostanra pontosan dupla annyiba kerül már! És ha már itt tartunk, a költségek:

- térdgép 15.000HUF
- Kontroll vizsgálatok 8-12.000HUF

- MRI 25.000HUF

- Tata Kastélypark Klinika 2 éjszaka, 3 nap, és ebben benne van a műtét ára is: 40.000HUF

- Felszívódó csavar, opcionális! (Milagro) 31.000HUF

- Mankó 2db, 1.800HUF

- CLexane Enoxaparin, trombózis inj. 4000HUF (20db)

Ezeken felül szedek egy multivitamin komplexumot és fehérjét is de ezek nem kötelezőek nyilván. A Proenzit vagy más ízületvédőt most nem szedhetek az Enoxaparin miatt.

Igyekszem figyelni rá, hogy mit eszem, mert ez az egész napos ágyban ülés eléggé hizlaló ám.

Folyadékot pedig napi 4,5 literre emeltem meg, ugyan herótom van már a víztől de tudom, hogy sokat segít most.